Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
1723 ha ennek a megfelelő pénzügyi garanciái adottak, és megfelelő tőkével rendelkező befektetők is vannak, akik akár többféle jelzáloghitelintézetbe is képesek refinanszírozási tőkét invesztálni. A másik ilyen kérdés, amit fölvetett, a limitált kamatok kér dése. Minekutána a jelzáloghitelintézet egy pénzintézet, nyilvánvalóan piaci biztonságos kamatokra törekszik ez az intézet, és természetes módon próbál minél olcsóbb hiteleket biztosítani a klientúrájának. Ezért vannak ezek a szigorú megkötések, ezért van az, hogy minimálisan - például amit kifogásolt képviselőtársam - öt évnél vagy a megkötött határidőnél hamarabb nem lehet büntetlenül visszafizetni a kamatot, mert ez biztonságot jelent a befektetőknek, és úgy gondolom, ez a biztonság szolgálja azt, hogy lehetőleg alacsonyabb kamatozású hitelekhez jussanak, mondjuk, például a mezőgazdasági termelők. Úgy gondolom, ennél a pontnál egy kicsit összekeveredett az állami támogatási rendszerek és a pénzintézeti rendszerek kérdése. Az olcsó hitelezést a mezőgazdas ág részére egészen más közgazdasági technikákkal lehet biztosítani, különböző kamattámogatásokkal, mely rendszerek ma is működnek, és ez vonatkozhat például a jelzáloghitelintézetnél fölvett hitelekre és ezek kamatára is. Szintén kifogásolta képviselőtárs am azt, hogy a Nemzeti Banknak kellene minél nagyobb tőkét biztosítani abból a bizonyos minimálisan 3 milliárd alapító jegyzett tőkéből. Ennek nincs akadálya. Az államnak és a kormányzatnak a törvény értelmében megvan a lehetősége arra, hogy akár az egésze t, ha a költségvetési szituáció ezt megengedi és a társadalmi szükségletek ezt kívánatossá teszik, akkor az állam ennél többet is befektethet, mert hiszen megengedi azt, hogy az állam ezekbe a jelzáloghitelintézetekbe 25 százaléknál magasabb állami részvé telt szükség esetén befektessen. Szintén kifogásolta képviselőtársam a 3. § (3) bekezdésében írtakat, nevezetesen azt, hogy a megszerzett földdel és a megszerzett ingatlannal különböző tevékenységet folytathat a jelzáloghitelintézet, értékesítheti, kezelh eti, bérbe adhatja és így tovább. Úgy gondolom, nem olvasta el képviselőtársam a 9. § (2) bekezdését, melyre ez a passzus hivatkozik, amely arról szól, hogy ez csak abban az esetben következik be, ha másképp nem tudja megszerezni a jelzáloghitelintézet - például csőd esetén - a kihelyezett hiteleket. S ebben a kivételes esetben, felszámolás vagy végrehajtás esetén kerülnek csak a jelzáloghitelintézetbe ezek a vagyontárgyak. Itt mindjárt szeretnék visszautalni arra, amit Sándorffy Ottó képviselőtársam volt szíves említeni, nevezetesen azt, hogy ne kerüljön idegen tőke és idegen banktőke kezébe a magyar föld. Van viszont egy olyan passzus - a 31. § arról rendelkezik , hogy abban az esetben, ha átmenetileg a jelzáloghitelintézet kezébe kényszerűen kerül a f öldtulajdon, a törvényjavaslat szerint egy éven belül köteles elidegeníteni. S ebben az esetben már nyilván a jelenlegi földtörvény értelmében idegen tőke kezébe nem kerülhet magyar föld, mert hiszen köteles eladni. Ezáltal kizárt dolog az, hogy - ahogy ön volt szíves fogalmazni - idegen tőke kezébe, idegen bankok kezébe, idegen tőkéjű bankok kezébe kerüljön ez a föld. Úgy gondolom, ez teljességgel kizárja ezt a lehetőséget. Úgy gondolom, Kávássy képviselőtársamnál az előbb már említett módon szintén összek everedett az állami támogatás, a mezőgazdaság finanszírozása, támogatási finanszírozása és a jelzáloghitelintézet akkor, amikor azt állítja, hogy nem beszél a törvény az ágazati finanszírozási problémákról. Ennek a törvénynek nem ez a feladata. Ennek a tö rvénynek az a feladata, hogy egy olyan speciális pénzintézetet hozzon létre - remélhetőleg kéthárom éven belül nagyon jól működő intézetet hozzon létre , mely segíti, nem oldja meg teljes egészében a magyar agrárium hosszú távú pénzügyi kérdéseit, csak e gyetlen jelentős lépést tesz abba az irányba. Ugyanakkor szeretném örömömet kifejezni abban az értelemben, hogy a Kisgazdapárt az eddig megszokott álláspontjától eltérő módon - Kávássy képviselő úr - azt javasolja, azt kéri, azt proponá lja, hogy a termőföldnek igenis legyen jó ára, mert hiszen csak akkor lehet megfelelő és nagyon jó hitelezési lehetőségeket biztosítani a mezőgazdaság részére. Úgy gondolom, ez csak akkor lehetséges, ha a földnek piacot teremtünk. A jelenlegi szituáció nem alkalmas arra, hogy a földnek valóban jó ára legyen. Ezért nagyon örülök annak, hogy a Kisgazdapárt elmozdult abból az irányból, hogy a jelenlegi földtörvényt nem lehet módosítani, hanem igenis biztosítani kell - és én most nem a
