Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1719 nosztalgiát, ami, ha jól meggondoljuk, a szó igazi értelmében nem is nosztalgia, mert a legkevésbé sem véletlen, hogy a földhitelintézetnek máig ható, jó emléke maradt a gazdatársadalomban. A földhitelintézet eszméje az 1860as évekre, h a jól emlékszem, 1862re megy vissza, maga az intézet az 1880as években állt fel. Az alaptőkét a Nemzeti Bank biztosította, és a kamatokat is ott határozták meg. Átmeneti nehézségek után rendkívül hasznos és áldásos tevékenységgel írta be nevét a gazdák t udatába, és a második világháború végéig működött. 1946ban, a magyar valuta stabilizációjának évében, az akkor már szerveződő kommunista hatalom azonban nem tartotta érdemesnek, hogy felújítsa. Hiánya azonban máig hat kedvezőtlenül a magyar mezőgazdaság h elyzetére és fejlődésére. A földműves nép tehát nem jelzáloghitelintézetet, hanem földhitelintézetet akar, éspedig úgy, ahogy azt az elődök, illetve a ma még élő öregek ismerték. Azt hiszem, hogy ebben igazuk is van, mert a kettő - tudniillik a jelzálogh itelintézet és a földhitelintézet - nem egy. És ezzel összefüggésben - mint a gazdatársadalom általános kívánságát - félreérthetetlenül és egyértelműen kell leszögeznünk, hogy a földhitelintézetnek olyan pénzintézetnek kell lennie, amely hosszú lejáratú - a nép nyelvén: olcsó - hitelek nyújtására rendezkedik be. És miután a fentiek szerint a mezőgazdaságban hosszú a megtérülés ideje, a kamatok nagyságát is ehhez kell igazítani, tehát a lehető legalacsonyabbaknak kell lenniük a magyar pénzpiacon. Mert míg a kereskedelmi és más hitelügyek kamatai meghaladhatják az átlagos kamatlábat, mert még így sincs veszélyben a jövedelmezőség, a mezőgazdaságban távolról sem ez a helyzet. Óriási hibája ezért a törvénytervezetnek, hogy kísérletet sem tesz rá, hogy limitálja a kamatok nagyságát. Jól tudom, bizonytalan időkben, infláció esetén nem könnyű minderről beszélni, intervallumokat, elvi határokat mégis indokolt kijelölni, meghatározni. Mindezen túl szerintem annak is nyilvánvalónak kell lennie, hogy a földhitelintézet nem hozható létre magánérdekeltségi alapon, de szövetkezeti alapon sem. A tőkét, mint az ilyen típusú intézeteknél általában, a nemzeti jegybanknak kell biztosítania. Leghelyesebbnek találnám, ha a közel százmilliárdos, költségvetésben biztosított támogatá st, amiből ma csak morzsák jutnak el a mezőgazdaságba, főleg pedig a parasztsághoz, a szóban lévő intézet megalapítására fordíthatnánk, és a jelzett összeget a következő években is oda lehetne fordítani. Így szilárd alapokra építve jöhetne létre olyan inté zet, amely a maga forrásaiból is képes volna finanszírozni a magyar mezőgazdaság beruházásait. Feltétlenül megjegyzendőnek tartom még, hogy mindezt persze a legszigorúbb ellenőrzés mellett: 1. a parlament és 2. a gazdasági szervezetek és érdekképviseletek szigorú és folyamatos ellenőrzésével. Szeretném még felhívni a figyelmet, hogy földhitelintézet sem alapítható bármilyen körülmények között. Előfeltétele, hogy rend legyen a földpiacon, továbbá, hogy a termőföldárak tekintetében reális viszonyok uralkodjan ak. (20.10) A föld ára - valamennyien fújjuk - a tőkésített járadék. Az is elfogadott, hogy a földár az éves bérleti díj és a szokásos legmagasabb bérletév szorzatával azonos. A hosszú lejáratú bérletek időtartama pedig - mint általánosan ismert - az elbir toklás törvényesen meghatározott idejéhez igazodik. Jelenleg ez tíz év. A régi magyar jogban, ha pontosan emlékszem, 33 év volt, ezért kötötték a hosszú lejáratú szerződéseket 32 évre. Mindenesetre tényként szögezhetjük le, hogy a jelenlegi 910 éves bérle ti gyakorlat nem maradhat, mert a legkedvezőtlenebbül befolyásolja a földárak alakulását, illetve alkalmas eszköz rá, hogy a földárakat a fent jelzett meggondolásból alacsonyan tartsák. Feltétlenül megfontolandó ezért, hogy a régi 33 évhez térjünk vissza, esetleg hosszabb intervallumot határozzunk meg, és ehhez igazítsuk az elbirtoklás és a hosszú lejáratú bérletek időtartamát is. Az alacsony földárak mindenesetre hathatósan játszhatnak közre abban, hogy a gazdák lába alól minél gyorsabban és egyszerűbben h úzzák ki a talajt. Ez pedig a legkevésbé sem kívánatos, mert adott esetben nem kívánt jelenségeket, földindulást idézhet elő.
