Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes álta... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
1713 olyan irányba, hogy az egész nemzeti kisebbségi kérdést annak történet i és a többi vetületével tárgyaljuk, mert nyilvánvalóan ebben az esetben végtelen és parttalan lett volna a mai vitatkozásunk. Így is érzem azt, hogy egy kicsit elhagytuk a beszámolóról való vitatkozás témakörét, hiszen itt előttünk van egy szöveg, és enne k a szövegnek az érvényességét, az elfogadhatóságát, az átgondoltságát és a tartalmát vitattuk. Azért is kértem most szót felszólalásra, mert én abban bízom, hogy miniszter úr a zárószóban azokra a kérdésekre fog kiterjeszkedni, amelyeket kérdés formájában felvetettem és amelyek a beszámolóval kapcsolatosak. Így merült fel a cigány művelődési központ, hiszen ha bármi ezzel kapcsolatosan kiegészítésre szorul - kérem, azért van a beszámoló, le lehetett volna írni, hogy hogyan áll ennek a helyzete, és mik ezze l kapcsolatosan a következő lépések, amelyeket a kormány tervez. Azt mondja Tabajdi úr, hogy én előírásokat adok mások számára, tehát a kisebbségek számára, és ezzel éppen azt a paternalizmust valósítom meg, ami ellen tiltakozom. Nos, ahogy én vissza tudok emlékezni a szövegemre, olyasmiket mondtam, hogy meg kell határozni a törvényalkotó szándék megvalósulásának mértékét, módját, a fejlődés irányát, azt, hogy kinek mi a dolga, és hogyan végezte el ezt a beszámolási időszakban, hogy mik a kormány és mik az adott kisebbségek feladatai. Azt hiszem, ez nem paternalizmus, ez egyszerűen feladatmegosztás kérdése, és én ezt próbáltam számonkérni a beszámolón, hogy ez tiszta legyen, követhető legyen, és világossá váljék annak számára, aki olvassa. Tehát továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy a szövegben előfordulnak olyan megállapítások, amelyek minden rossz szándék nélkül is félreérthetőek, amelyek megalázóak néhol a többség, néhol bizonyos kisebbségek számára. Továbbra is elfogadhatatlannak érzem az ukrán kisebbség "ukrán identitású keleti szlávokként" való minősítését, és azt hiszem, hogy ezek mind olyan dolgok, amelyeket joggal vetettem fel a beszámolóval kapcsolatban. Remélem tehát, hogy a beszámoló témájánál maradva tudunk a miniszter úr záróbeszédében egy kicsit nyugodtabban szembenézni azzal, amit a kormány a továbbiakban ebben a kérdésben tervez, és amit vállalni is tud. Köszönöm. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. (A jelentkező dr. Mészáros István Lászlóhoz fordulva:) Mészáros képviselő úr f elszólalni kíván? (Dr. Mészáros István László: Igen.) Két percre megadom a szót. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én mindössze azért kértem szót, mert jelezték nekem itt időközben, hogy a hosszabbra nyúlt beszédem végén félreé rthető volt egy megjegyzésem. Mintha olyasmit mondtam volna állítólag, hogy a kisebbségek helyzete jobb, mint ahogy a beszámoló megjeleníti. Természetesen, ha így volt érthető az, amit mondtam, akkor az csak nyelvbotlás lehetett. Amire én céloztam, tisztel t Ház, az az, hogy a beszámoló irányvonalán és az alapvető vonásain nem változtató néhány pontatlanság miatt magát a beszámoló egészét elvetni álláspontom szerint nem lenne üdvös, hiszen a jelentés egésze többet érdemel ennél. Itt kapcsolódnék ahhoz, amit Kelemen András képviselőtársam mondott: én magam is kívánatosnak tartanám, hogy néhány megjegyzéssel kapcsolatosan a miniszter úr a záróbeszédében tegyen néhány észrevételt. (19.40) Például arra vonatkozóan, hogy a mai állapotok és az elhangzottak szerint hol tartaná esetlegesen korrigálandónak magát a jelentést, mert ilyen módon valóban jobb lelkiismerettel fogadná el az ember. Teljesen nyilvánvaló például, hogy az olyan megjegyzést, mint "az ukrán identitású keleti szlávok" kérdése, senki komolyan nem gon dolja, biztos vagyok abban, hogy a kormány sem és közülünk sem senki. Tehát ha ez így van, akkor ki kellene jelenteni, és akkor, úgy gondolom, az ilyesfajta észrevételek kezelhetőek lennének, hiszen - újfent hangsúlyozom - a beszámoló azért
