Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes álta... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TABAJDI CSABA (MSZP):
1706 amik or mi Európában és a magyar történelemben precedens nélküli intézményrendszert teremtettünk, jó úton járt a Magyar Országgyűlés hat parlamenti pártja, mert a magyarországi kisebbségek tudtak élni ezzel a lehetőséggel, ezt a formát ki tudták tölteni tartalo mmal. (19.00) Nem járunk még félúton, tisztelt képviselőtársaim. Azt mondhatnám, hogy az út elején tartunk, talán negyedúton vagyunk. Többször elmondtam, itt, az Országgyűlés színe előtt is elmondom, hogy ez az önkormányzati rendszer még nem működik teljes kapacitással, nem is lehet elvárni, nem is lehet megerőszakolni (Sic!) a civil társadalom szerveződését, egy kisebbség önszerveződését. Itt sok minden elhangzott, de azt hiszem, hogy nem árt tudatosítani - főképpen ellenzéki képviselőtársaim számára - azt a tényt, hogy döntően öt szereplő tevékenységétől és munkájától függ, hogy egy országban milyen a kisebbségpolitika. Függ attól, hogy a legfőbb szerv, a parlament milyen törvényt hoz. El lehet meditálni azon, és ma már tudjuk, hogy 1993ban közösen, valam ennyien miben tévedtünk, de az élet azt is igazolta - amiként az előbb beszéltem , hogy alapvetően jó irányba indultunk el. A másik, ezzel nagyon szorosan összefüggő: a kormány - hogyan hajtja végre a kormány. A harmadik pedig, amiről ma kevés szó esett - bár volt, aki már utalt rá , hogy a kisebbségpolitika alakulásában a települési önkormányzatoknak feladatai vannak az önkormányzati és a kisebbségi törvény alapján egyaránt. És nem a kisebbségi törvény adott plusz feladatokat a települési önkormányzatokn ak, a kisebbségi törvény legfeljebb felhívta a települési önkormányzatok figyelmét, hogy számukra már az önkormányzati törvény is kötelezettségeket írt elő. A negyedik, de a sorban nem negyedik - talán az első helyen kellene említeni - maguk az érintettek. A kisebbségek önszerveződése, önszerveződő képessége, a kisebbségek tevékenysége az, ami a kisebbségpolitika tengelyében áll. Következésképpen, ha ma azt nézzük, hogy hol tartunk 1997ben, akkor látni kell, hogy több évtized felemás, lappangó vagy nem lét ező kisebbségi önszerveződése szűnt meg, és 1993 után alakult át egy új minőségi szakaszba, amikor megélénkült a kisebbségi önszerveződés. Éppen ezt szolgálta a kisebbségi törvény elfogadása. És van egy ötödik tényező is: az anyaország. Szólni kell majd ar ról - szó esett itt az iskolázásról és egyebekről , képviselőtársaim, hogy a magyarországi kisebbségek számára a legfőbb probléma jelenleg az, hogy tudjáke használni, hasznosítani az anyanyelvüket, hogy a szülők fontosnak tartjáke az anyanyelv elsajátít ását. Majd szólni fogok a szórványhelyzetről, mert kell hogy itt reagáljak bizonyos történelmi tényekre is, bár nem történelemről kell beszélnünk, hanem arról, hogy mi a helyzet, és hogyan tovább kisebbségi téren; de én magam látom azt - FelsőBácskában, a hol erősen szórványban horvátok és németek élnek , hogy milyen erős az asszimilációs nyomás még Baján is, de FelsőBácska más településein is, Bácsbokodon, Bácsalmáson, Kunbaján, hogy bizony, ennek a szórványnak nagyon erősen kell kapaszkodnia, hogy megőr izze a nyelvét; és többek között nem is csak a németség esetében nagy a kihívás. Bár a német kisebbségi szórvány is nagyon nehéz helyzetben van, de például a horvát kisebbség számára óriási kihívás, hogy érdemese horvátul megtanulni, ne németre írassae b e a horvát szülő a gyerekét. Vagyis ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, a nyelv hasznosságánál - amelynél akármilyen színezetű kormány van , hogy a nyelv hasznossága csak úgy biztosítható, ha itt KözépEurópában, a Kárpátmedencében olyan intenzív áll amközi kapcsolatok alakulnak ki MagyarországSzlovákia, MagyarországSzlovénia, MagyarországHorvátország, Szerbia, Románia, Ukrajna - nem sorolom tovább - között, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek használni és hasznosítani tudják a nyelvüket. Ezen a téren az előrehaladás mértékét és az oktatási rendszer reformját - amely a kisebbségi önazonosság megőrzése szempontjából a leglényegesebb - objektív korlátok határolják be. Ezért is szoktam mondani, hogy az alapszerződések legalább annyira, sőt, bizonyos értelemben fontosabbak az itt élő kisebbségek számára, éppen a nyelv hasznossá tétele érdekében.
