Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
1613 A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron követk ezik a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok határozathozatala. Az előterjesztést T/3553. számon, a honvédelmi bizottság ajánlásait pedig T/3553/28. és 35. számokon kapták k ézhez képviselőtársaim. Fodor István államtitkár úr kíván szólni. Megadom a szót. DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akik a jelenleg mandátummal rendelkező országgyűlési képviselők közül az elő ző ciklus utolsó ülésének egyikén jelen voltak a hadigondozottakról szóló törvényjavaslat vitáján és határozathozatalánál, bizonyára már akkor valamennyien tudták, hogy az akkori zárószavazással nem nyerte el végleges formáját a hadigondozottak ellátásának törvényi szabályozása. A hatálybalépést követően a tömegesen beérkező kérelmek elbírálásánál viszonylag rövid idő alatt kiderült, hogy a törvény előírásainak szigorú betartása esetén elutasító határozatot kellett kiadni nagyszámú olyan esetben, amikor egy idejűleg érzékelhető volt, hogy a kérelmező hadigondozotti státusa abba a körbe tartozik, amely a törvényalkotói szándékot eredetileg motiválta. Alapvetően három csoportba voltak sorolhatók azok az ellentmondások, amelyek a törvény alkalmazása során felmer ültek. Az első ilyen ellentmondás abból fakad, hogy az egyösszegű térítés feltétele a később megszüntetett ellátás 1949. január 1je előtti megállapítása volt. Kiderült az - amit akkor már valamennyiünknek illett volna tudnunk , hogy a háború után hosszú ideig eltűntként számon tartottak közül sokakat csak az '50es években nyilvánítottak holttá. Ezért nem kerülhetett sor minden esetben 1949. január 1je előtt hadiözvegyi vagy hadiárvaellátás megállapítására. Az 1949. január 1jei dátum törvénybe foglalás a nem volt megalapozott azért sem, mert csak az azt követően megvont ellátások címzettjei esetében tételezte fel a politikai megfontolást a megvonás szempontjaként. A kormány napirenden lévő előterjesztése az említett két ellentmondást egyidejűleg kívánta orvosolni; egyrészt azzal, hogy az egyösszegű térítés iránti jogosultságot a később megvont ellátás megállapításának időpontjától függetlenítette, másrészt a megvonás időpontját - mint a jogosultság feltételét - 1945. december 31ére módosította. A mostani vita során azonban kiderült, hogy már 1945ben is született két olyan jogszabály, amely az eredeti törvényalkotói megítélés szerint hadigondozotti ellátás megszüntetéséről intézkedett, és politikai indíttatású volt. Ezért a kormány támogatja azt a módosít ó javaslatot, amely a fenti dátumot az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának időpontjára, tehát 1944. december 22ére változtatta. Tisztelt Országgyűlés! A napirenden lévő előterjesztés itteni plenáris vitája során, a bizottsági vitában, továbbá párhuzam osan a hadigondozotti érdekképviseletekkel folytatott konzultációk alkalmával a fentieken túl egy olyan formula megfogalmazására koncentráltunk, amely a sérelmet szenvedettek korabeli hadigondozotti státusa függvényében az eredeti törvényalkotói szándék sz erint biztosítja a jogosultságot mindazoknak, akiktől valóban politikai okokból vonták meg az ellátást úgy, hogy egyúttal ez a formula megfelel az államigazgatási eljárás szabályainak. A fenti követelményeknek eltérő megoldás felel meg a hadirokkantak és h adiözvegyek, illetve a hadiárvák tekintetében. A hadirokkantak és hadiözvegyek esetében egy közvetett bizonyíték
