Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Hegyi Gyula (MSZP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "Lehetséges-e nemzeti tulajdonban megtartani a magyar film első 100 esztendejének kincseit?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter:
1599 Én is köszönöm. Képviselő úr nem fogadta el a választ. Ezért kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a minisz teri választ 162 igen szavazattal, 52 ellenében, 5 tartózkodással elfogadta. Hegyi Gyula (MSZP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "Lehetségese nemzeti tulajdonban megtartani a magyar film első 100 esztendején ek kincseit?" címmel ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Hegyi Gyula úr, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellációt nyújtott be a privatizációért felelős miniszterhez: "Lehetségese nemzeti tulajdonban megtartani a magyar film első 100 esztendején ek kincseit?" címmel. Hegyi Gyula képviselő urat illeti a szó. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Tavaly ünnepeltük a magyar film születésének 100. születésnapját, és kiváló összeállítást láthattun k az első száz év játékfilmjeiből, híradófilmjeiből. Idén év elején azonban aggodalmas híreket hallottunk arról, hogy egy bizonyos filmvállalat privatizációja révén esetleg magántulajdonba kerülhet a magyar film törzsanyaga, a magyar filmvagyon is, olyan j átékfilmek, amelyek egyébként 1948 óta állami pénzből készültek. Ha jól meggondoljuk, mai áron több tíz milliárd forintot költött mindannyiunk és persze elődeink zsebéből a magyar állam játékfilmek készítésére. De ugyanígy meg kell jegyezni, hogy a híradóf ilmek már 1945 előtt is állami költségvetésből készültek, ilyen értelemben valóban a nemzet közös vagyonát képezik. A XX. század történetét - ezt sokan tudják e Házban és a Ház falain kívül is - többek között az különbözteti meg előző századok törté nelmétől, hogy lényegében minden fontos részét mozgóképpel is dokumentálták. A XX. század történelmét lehetetlen felidézni a mozgóképek, a filmek, újabb időkben a televíziós felvételek nélkül, és nemigen múlik el nap, hogy valamelyik tévécsatornán ne látná nk a XX. század történelmét idéző régi híradórészleteket, dokumentumfilmeket. Nem beszélve arról, hogy az artkinókban, művészmozikban is csillapíthatatlan éhség él a régi játékfilmek iránt. Bizarr belegondolnunk, de mind a Horthy, mind a Rákosikorszakba n készült játékfilmek hihetetlenül népszerűek a közönség körében; a Meseautó vagy az Állami áruház több millió nézőt vonzott, és remélhetőleg fiatalabb nemzedékek is meg fogják nézni. Éppen ezért akármi is legyen a bizonyos filmvállalat privatizációjának s orsa - ebbe nem kívánok beleszólni , mindenképpen közügy, mindenképp nemzeti ügy, hogy a magyar filmek, híradók, dokumentumfilmek jogai, kópiái és negatívjai állami tulajdonban, köztulajdonban, a magyar nemzet tulajdonában maradjanak. Ez, úgy gondolom, al apérdek, és egészen más kérdés, filmes szakmai szakkérdés, hogy milyen formában - közalapítvány, intézmény, filmintézet formájában - kezeljék tovább ezt a nemzeti filmállományt, nemzeti filmvagyont. Az előbbiek alapján aligha lehet kérdéses, hogy mit szere tnék kérdezni miniszter asszonytól. Azt szeretném kérni és kérdezni, hogy lehetségese nemzeti köztulajdonban tartani a magyar filmállományt, és hogyan is áll ez a privatizáció, amelyről rémhíreket inkább hallottunk eddig, mint hiteles tájékoztatást. Köszö nöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm, képviselő úr. Az interpellációra dr. Csiha Judit miniszter asszony válaszol. DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter :
