Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP):
1563 Nagyon sajnáljuk, hogy a várható igényeket felmérve, illetve valószínűsítve, a kormány úgy találja, hogy jóval kevesebb pénzt tud erre szánni egyegy jogosultat illetően, tehát megszűnik az egymillió forintos összeg, és majd valamennyi lesz - és nem 2 0 százalék, hanem 10 százalék; nem ismétlem, hogy miért, hol, melyik törvényhelyen. Sajnáljuk ezt, de azt hiszem, ezzel nem áll módunkban vitatkozni. Azzal azonban már igen - és ha hatása nem lesz, akkor is nagyon fontosnak tartom a Néppárt nevében kijelen teni , hogy egyszerűen elfogadhatatlannak érezzük a külön törvényre utalást az összegről, a kifizetés rendjéről, határidejéről és ütemezéséről. Szándékosan idéztem a javaslatot, itt ugyanis arról van szó - amint Sepsey képviselőtársam is már érintette ezt , hogy most eleget tettünk ezzel a javaslattal az alkotmánybírósági határozatnak, és majd egy másik törvény lesz az - talán majd ősz végén előterjeszti a kormány , amelyik valóban rendelkezik arról, mi, hogyan és mikor fog történni. Szeretnék itt egy ol yan szomorú tényre figyelmeztetni, amit - azt hiszem - az én figyelmeztetésem nélkül is tud mindenki, hogy akiknek a kárpótlásáról ez a törvényjavaslat is szól, azok idős emberek - a legfiatalabbak is nagyon idősek. Van egy olyan érzésem, mint ha arra tört énne itt egy - nem vagyok rosszindulatú: nem tudatos - kísérlet, hátha egy részét meg lehet úszni, mert addigra elhalnak a jogosultak. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt komolyan így gondolom; mert úgy gondolom, hogyha adni akarunk valamit - márpedig nem vi tatom a szándékot , akkor azt úgy kell időben adni, hogy meg is kaphassa az, akit illet. Többen beszéltek itt arról, hogy tulajdonképpen lehetetlenség a kárpótlás - azt hiszem, szó szerint így említette az államtitkár úr. És igaza van: itt nem az életekér t, az elszenvedett kínzásokért, sérelmekért kell kárpótolni az érintetteket, özvegyeket, gyerekeket; nem erre szolgál ez az összeg, nem is mérhető. Annak is igaza van, aki azt mondja, honnan tudom, mennyit ér egy év börtönben, vagy kényszermunkában. Ez arr a szolgál, hogy a kerékbe tört életek utolsó idejére adjunk egy kis könnyebb életet; semmi másra, csak erre - és gesztusértéke van. Olyan gesztusértéke, amely mindössze annyit jelent, hogy egy tisztességes kormány, egy tisztességes Országgyűlés bocsánatot kér az elszenvedett sérelmekért egy ilyen jogszabállyal. Ennyit jelent a gesztus - de ez nagyon fontos gesztus. A Néppárt álláspontja szerint tehát ez a törvény módosító indítványok elfogadásával jobbítható, és célszerűvé tehető. Egyetlenegy dolog van, ami t nem tudunk elfogadni, és amit súlyosan kifogásolunk: a külön törvényre utalás elodázás jellegű, és álláspontunk szerint megengedhetetlen. Még egyet szeretnék, tisztelt képviselőtársaim, kérni mindenkitől: ne azt hangsúlyozzuk a felszólalásokban folyton - és túlságosan, és sokat, és mindig , hogy ez mennyibe kerül. Sokba! Tudom - így is, hogy erősen megnyirbáltatott az eredeti jogalkotói szándék. De nagyon nagy bűne minden felelős politikai erőnek, ha nem figyel arra, hogy ne feszítsen egymásnak indulatok at az emberek között. És ha itt folyton arról beszélünk, milyen sokba kerül, hogy néhány ezer megtört öregember öreg napjaira kap néhány forintot, és ezzel irántuk ellenszenvet váltunk ki a társadalom más rétegeiben, akkor sokkal nagyobb bűnt követünk el, mint ha semmit sem csinálunk. Ezért tehát ezt nyomatékosan kérem a Néppárt nevében mindnyájunktól, képviselőtársaim. Nagyon szeretném, hogyha ennek az ügynek a menete során nem történnének olyan megnyilatkozások, amelyek elpusztultaknak neveznek embereket. Lehet, hogy van, akinek ez nem sérti a fülét - az enyémet igen. Ezt kedvenc háziállatok kimúlása esetén szokták mondani; emberről nem azt mondjuk, hogy elpusztult, hanem egyéb, kegyeletet nem sértő és megtisztelő megjegyzéseket teszünk. Szívesen megmondom ezt annak a képviselőtársamnak, aki ezt a kifejezést használta. És még egy: nagyon aggályosnak érzem azt, hogy amikor ezzel a törvénnyel és a majdani külön törvénnyel még egy újabb feladatot rovunk a kárrendezési hivatalra, akkor közben csak szóbeszédből, de tudjuk, hogy a hivatal megszüntetése - nem átszervezése, hanem más főhatóságokba beolvasztása - folyamatban van. Az érintettek ugyanis már tudják; tudják azt, hogy a vagyoni kárpótlással még foglalkozni kényszerülő csoport a Földművelésügyi Minisztériu mhoz, a
