Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1560 DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kárpótlási törvények vitája során már megszoktam, hogy kormánypárti r észről sandaságok, ferdeségek, csúsztatások merülnek föl, folyamatosan visszamutogatnak a korábbi kormányra. Természetesen bőven hangoztatnak olyan tárgyi tévedéseket, amelyek kiküszöbölhetőek lennének a jogszabályok vagy a történelmi tények alapos ismeret e esetén. Ugyan már, miért lehet azt hangoztatni, hogy később született a politikai kárpótlási törvény, mint a vagyoni, amikor '91ben az volt a legfontosabb, hogy az ország gazdaságát rendbe tegyék, a tulajdonviszonyokat rendezzék, és csak ezt követően fo ghatott hozzá az akkori kormány, hogy a politikai üldözöttek sérelmeit orvosolja. Ha nem így történt volna, tisztelt Dornbach képviselőtársam, akkor nem lehetett volna semmit sem adni a politikai üldözötteknek, mert 1990ben az akkori kormány valóban a rom okat vette át a kormányzattól. És ugyan már, tisztelt Gellért Kis Gábor képviselőtársam, kik használták föl politikai célokra a kárpótlást - teszi föl ön ezt a költői kérdést; és nem válaszolja meg, hogy az a párt, a Magyar Szocialista Párt, amelyik ellene zte a kárpótlást - hozzá kell tennem: joggal, mert a '45 előtti sérelmek tárházát a történelemtudomány föltárta, a '45 utániakat, amelyek elkövetéséből a Magyar Szocialista Párt jogelődjei aktívan kivették a részüket kivégzésekkel, internálásokkal, börtönb üntetésekkel, vagyonelkobzásokkal, államosításokkal. Nincs 15 percem elegendő, hogy soroljam ezeket a visszaéléseket. Ezeket persze hogy el kellett volna a nemzet emlékezetéből törölni. Nem így történt. A kárpótlás bizonyította, hogy milyen rémséges évtize dek voltak azok, amelyekre egyesek úgy emlékeznek, mint boldog, békés békeidőkre. A második kárpótlási törvény megalkotásánál nagyon éles disztinkciót alkalmazott a jogalkotó. Élet elvesztése miatt az állam csak azoknak fizet kárpótlást, akiket magyar bíró ság törvénysértő ítélete alapján végeztek ki, illetőleg akik büntető eljárás során magyar hatóság szándékos közreműködése folytán vesztették az életüket. Az igazságszolgáltatás diszfunkcionális módja volt a kárpótlásnak az alapelve, mert az akkori kormány nem vállalhatta föl, hogy a korábbi diktatúrák - a '45 előtti és a '45 utáni diktatúrák - áldozatai közül mindenkinek kárpótlást tudjon fizetni. Ezért 1000 kivégzettel számoltunk és körülbelül 500 ezer politikai üldözöttel, akik szabadságelvonássérelmet s zenvedtek. Ezek az adatok - utóbb kiderült - megfelelőek voltak. Az Alkotmánybíróság azt mondta: valóban helyes az, hogy ez egy méltányossági kárpótlás; valóban helyes az, hogy az igazságszolgáltatás ilyen jól megfogható ismérv, de azt mondta, hogy ezen fe lül a magyar állam fizessen még kárpótlást a deportálásokban meghaltak után és a szovjet kényszermunka során meghaltak után is. Okvetlenül föl kell vetni azt a kérdést, hogy mi alapozza meg ezt az állami felelősséget, hogy kárpótlást kelljen fizetni. Mert arról egyetlenegy szónok sem szólt, hogy 1992ben megszületett a nemzetgondozási díjról szóló törvény, amely az ilyen esetekben havi járadékot állapított meg a túlélő házastársnak, illetőleg a túlélő szülőnek. S talán arról sem lenne szabadna elfeledkezni, képviselőtársaim, ha elfogadjuk azt, hogy a jelenlegi magyar államnak alkotmányos kötelessége kárpótlást fizetni a szovjetek által kényszermunkára hurcolt személyek elhunyta után, akkor miért nem kell a magyar államnak kárpótlást fizetni a hősi halottak h ozzátartozóinak, akiket nem a szovjet szervek hurcoltak el, hanem a magyar állam küldte ki katonaként a frontra, és haltak ott meg. (12.00) Ha a szovjet hadifogságban meghaltak után, akik '45. augusztus 1je után haltak meg, kárpótlást fog fizetni a jelen törvényjavaslat alapján a magyar állam, akkor miért nem fizet kárpótlást azon hadifoglyok hozzátartozóinak, akik ezen időpont előtt haltak meg szovjet hadifogságban. Mi a különbség akkor, igen tisztelt képviselőtársaim? És felvethetem akkor, hogy mi különb ség van a nyugati hadifogságban meghaltak esetén. A nyugati hadifogság azért nem volt olyan idillikus, mint
