Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1557 Minden évben 15 százalékkal csökken a létszámuk, tehát nem rokkanna bele sem ez, se m a következő kormány, ha fizetné ezt az életjáradékot ezeknek az embereknek. Mi lehet itt a háttérben? Egyetlen dologra tudunk következtetni: bizonyos politikai sztereotípiák, bizonyos politikai felhangok. Kérem, én mint kereszténydemokrata, azt mondom: a z a sztereotípia sem igaz, hogy KeletEurópában minden baloldali posztkommunista. Ugye, hogy ez nem lehet igaz? Hát akkor az sem lehet igaz, hogy minden kulák a dolgozó nép ellensége. Itt valahol valami kulákellenesség rejlik a háttérben. A Rákosirendszer munkaszolgálatosai zömmel mind úgynevezett kulákgyerekek voltak. Mi, értelmiségiek - az egyházi iskolák egykori hallgatói - talán csak 1520 százalékban vettünk részt ezekben az alakulatokban, 80 százalékát a kulákgyerekek tették ki. Kérem szépen, ezek a kulákgyerekek, azt kell mondanom - ott voltam köztük - nemcsak a földet szerették, hanem a munkát is szerették. Őket arra tanították, hogy az életben boldogulni csak úgy lehet, ha sokat dolgozol. Akkor még nem lehetett párttagkönyved, akkor még nem lehetet t privatizációval, egyéb kapcsolatokkal milliókat szerezni, hanem csak a látástól vakulásig való robottal. Kérem, ettől az alakulattól azért szöktek meg a kulákgyerekek, mert kétségbeesett levelek jöttek hazulról, hogy nem tudják teljesíteni a beszolgáltat ást. Azért mentek haza, hogy segítsenek a munkában. Azért szöktek meg, hogy a szüleiknek segítsenek. Munkát végeztek. Most megint hallottunk felhangokat, hogy tüntetnek a kulákok. Kérem, ha ez még ma is bennünk van, hogy üldözni kell azt, aki munkával szer etne gyarapodni, ha még ma is az él a társadalomban, hogy megmutatjuk ezeknek a kulákoknak, hogy jöhet itt rendszerváltás, lehet itt parlamentáris demokrácia, tinektek akkor sem jár semmi kárpótlás a 28 hónapi kényszermunkátokért, ha itt ez érvényesülhet, akkor nagyon nehéz egy bizonyos társadalmi rétegnek bebizonyítani azt, hogy igazságos rendezésre törekszünk. Nagyon szeretném, ha a tisztelt képviselőtársaim megcáfolnának minket, megcáfolnák azt a hipotetikus feltételezést, hogy ez nem igaz. Hogy lehet ez t megcáfolni? Egyféle módon, és egyféleképpen: meg kell szavazni a módosító javaslatunkat, hogy ne legyen továbbra is ez a megkülönböztetés, mert ez a megkülönböztetés nem szolgálja senkinek az érdekeit. Senki nem tudja nekem megmagyarázni, hogy ez egy áll amot ment meg, egy költségvetést ment meg az összeomlástól, ha néhány 70 év körüli ember kapni fog havi 23 ezer forint életjáradékot (Sic!) addig, amíg él. Abból a munkából, amit ők végeztek, az ország még ma is profitál. Csak egyet mondok: Taszár. Kérem, mennyit hoz az országnak a taszári bázis? Mennyit hoz? Ezt a taszári bázist a kényszermunkások építették, ezek az egykori kulákgyerekek építették 1951től kezdve. Ha végképp azt mondják, hogy nem lehet adni kárpótlást, akkor megvannak a bérjegyzékek, fize ssék ki az elvégzett munkájukat. Úgy érzem, hogy ennek - méltányosságról, méltányos kárpótlási rendezésről lévén szó - ott lenne a helye azok között. Teljesen mindegy, hogy valakit békében vagy háborúban visznek el munkaszolgálatra. A körülmények akkor a c ivil lakosság számára is rosszabbak, békében pedig jobbak, még akkor is, ha diktatúra van. Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, fontolják meg ezt a kérdést. Ne kényszerítsék ezt a társadalmi csoportot arra, hogy esetleg a strasbourgi bírósághoz fordu ljon, mert ezt a kérdést, amíg az emberek élnek, rendezni kell. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Kósa Lajos képviselő úr, a Fidesz részéről, majd őt követi Sepsey Tamás, a Magyar Demokrata Fórum képv iseletében. Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Elnöknő! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az előző évtizedek kommunista és fasiszta diktatúrái sok százezer, több millió ember életét és szabadságát veszélyeztetté k, sok millió embert
