Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
1554 kevesebben lesznek azok, akik a holocaust során a hazából száműzettek, elhurcoltattak, illetve munkaszolgálatot teljesítettek. Ha itt volna Torgyán frakcióvezető úr, akkor most mondanám el neki - így hát az Országgyűlésnek vagyok c sak kénytelen elmondani , hogy a hatásvizsgálat végül is azt tenné szükségessé, hogy hozzunk egy előzetes jogszabályt, amelynek során a kérelmeket a jogosultak beadhatnák, ezeket a kérelmeket összesíthetnénk, majd annak alapján hoznánk meg a törvényt. Ami előttünk fekszik, az nem egyéb, mint amit itt Torgyán képviselő úr reklamált. Erre alkalmas, de erre állampolgárokat nem lehet felkérni, ezt csak jogszabály írhatja elő. A harmadik kör, amelyről meg kell emlékezni, a munkaszolgálatosoké. Az Alkotmánybírós ág a korábbi, az I., illetve a III. kárpótlási törvényben kifogásolta a "harcoló alakulatban teljesített munkaszolgálat" megjelölést, és már a '95ös változatban is az szerepelt, hogy az 1941. június 26a és 1945. május 8a között munkaszolgálatot teljesít ettek tarthatnak igényt kárpótlásra. Ez Magyarország hadba lépésétől a háború végéig terjedő időszak. Miért? Azért, mert a munkaszolgálat mint katonai intézmény, katonai kisegítő intézmény, az adott korban Európában teljesen bevett szokás volt. Ez nem teki nthető különleges vagy önmagában diszkriminatív katonai szolgálatnak; diszkriminatív természetesen azokra nézve, akiket oda bevonultattak. Az jogosítja fel a munkaszolgálatosok közül kárpótlásra az érintetteket, hogy az akkori kor jogának, jogelveinek és í rott jogának ellenében, azokkal ellentétesen voltak kötelesek katonai szolgálatot teljesíteni. Ez lényeges különbség a munkaszolgálat intézményén belül, és ez alapozza meg azt, hogy erre szűkül a munkaszolgálatra érvényes kárpótlás. Sokféleképpen, sok szer vezettel konzultálva próbáltunk olyan megoldásokat lelni, amelyek talán a leginkább megfelelnek a kárpótlandóknak, hiszen amint elhangzott, az elszenvedett sérelmekért érdemi kárpótlást nem lehet nyújtani, az teljes képtelenség volna. Talán mégis ez a kétl épcsős törvény az, amely a leginkább megfelel az elgondoltaknak, még akkor is, ha természetesen ezzel nincsenek és talán nem is lesznek maradéktalanul elégedettek az érintettek; mi magunk sem. Hiszen tudnunk kell - nem csak ebben a körben, de ebben a körbe n különösen , hogy nincs jó kárpótlási törvény. Tessék végiggondolni! Az egész kárpótlás kudarcok története. Csalódottság kísérte a kárpótlási törvényeket, elsősorban a kárpótoltak részéről, de talán ennél sokkal nagyobb baj, hogy a társadalom részéről má r réges régen elapadt az a rokonszenv, az a szolidaritás, amely évekkel ezelőtt a meghurcoltak, a különféle diktatúrák áldozatai iránt megnyilvánult. Ezt a hiányt nem lehet kárpótlással pótolni! De a hiányért elsősorban azok felelősek, akik a kárpótlás fol yamatát politikai célokra akarták kihasználni. Ennek a kormánynak… (Dr. Sepsey Tamás: Ti vagytok azok!) Sepsey képviselő úrnak nyilván lesz alkalma elmondani a maga álláspontját, úgy is mint egykori államtitkárnak, aki ezt a dolgot vezényelte. Gondolom, me gvárja azt az időt, amíg sorra kerül. Ennek a kormánynak és ennek az Országgyűlésnek jutott az a feladat, hogy befejezze a személyi kárpótlás folyamatát és talán a kárpótlási folyamat egészét. A szocialista frakció annak biztos tudatában támogatja a törvén yjavaslatot, hogy ez a lehetséges, az adódó változatok közül - mivel nincs igazán jó megoldás - a legkevésbé rossz. És arra kéri az Országgyűlést is - módosító javaslataink is majd erre irányulnak , hogy ezt a megoldást támogassák, hiszen erre számítanak az érdekeltek. Az a feladatunk - alkotmányos, törvényhozási és erkölcsi feladatunk , hogy a folyamat végére pontot tegyünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a h ázbizottságban olyan megállapodás születik, hogy az első körben kétperces reagálásokra ne kerüljön sor, akkor tisztelettel arra kérem önöket, hogy ennek az igényét ne váltsák ki a felszólalásaikkal, hiszen olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy más jogcímen meg kell adni - például személyes érintettség okán meg kell adni - a szót képviselőtársainknak, és ez a frakciók álláspontjának ismertetése elől veszi el a lehetőséget.
