Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1551 Ismét nincs hatásvizsgálat, és itt azért kell megállni, mert olyan elképesztő helyzet állt elő - hogy ne a saját szavaimat kelljen ennek alátámasztására elmondanom: Tóth Pál az emberi jogi bizottság előadója azt a megjegyzést tette a bizottsági véleményhez, hogy feltehetően nem tízezres, hanem százezres nagyságrendű igények benyújtásáról lesz szó. H a egyszer ilyen óriási mértékű a változtatás, akkor a hatásvizsgálat már eleve szükséges lett volna, egyébként is maga a jogalkotási törvény - ha jól emlékszem a '87. évi XI. törvény - is előírja a hatásvizsgálatok szükségességét. Úgy gondolom, hogy nem fo gadható el a kormánynak az a módszere, hogy a későbbiekben, tehát a benyújtandó kárpótlási igények számától akarja függővé tenni a kárpótlási összegeket. Ez nem jogelv, ez nem megoldás. Nincs tehát semmilyen előzetes felmérés, és ezt nem pótolja az alkotmá nyra és az Alkotmánybíróságra való hivatkozás sem, miszerint több kárpótolt esetén jogszerű az egyegy kárpótlásra jutó keretösszeg csökkentése. Ha ez így is lenne - bár engedjék meg, hogy én ezt vitassam, mert úgy gondolom, hogy a kárpótlás jogalapjától f ügg a kárpótlás összegszerűsége is , felmerül a kérdés, hogy az előterjesztő miért nem határozta meg a főösszeget, tehát a szétosztandó alapot. Hogy ez a törvény igazán értékelhető legyen, ahhoz kellett volna kapnunk egy főösszeget, egy hatásvizsgálatot, egy számítást, hogy milyen általános kárpótlási összeggel számol az előterjesztő, ezért kellett volna megmondani az alapra vonatkozó adatait, akkor lenne miről vitatkozni, így, sajnos, azt kell hogy mondjam, tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy miről vitatk ozunk. Egyébként a korábbi kárpótlási összegek alapján a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint mégiscsak lehetett volna egyfajta alapot kapni arra vonatkozólag, hogy legalább egy igazodási szempont legyen a törvényalkotók előtt, hiszen az eddig kifize tett kárpótlás és a kárpótoltak száma mégiscsak egyfajta igazodást kellett volna hogy jelentsen. A különböző összegek előzetes meghatározása azért is fontos, mert az előterjesztés kibővíti a kárpótlásra jogosultak körét. Hadd legyen szabad itt rögtön megem lítenem, hogy a törvény számos hibája mellett rögtön meg kell mondjam, hogy rendkívül impozáns az, hogy kiterjesztette a kárpótoltak körét, hiszen a 2/A § és a 2/B § beiktatása a kárpótlási törvénybe egyértelműen egy társadalmi igényt fejez ki, hiszen a 2/ A § a "Kárpótlás a deportálásért", a 2/B § pedig a "Kárpótlás a szovjet kényszermunkára hurcolásért" címet viseli, ez valóban társadalmi igényt elégít ki. Tehát nem lehet elvitatni, hogy az ügy nemes, a szándék nemes, sajnos - hadd jegyezzem meg , az előt erjesztés gyatra. Óriási a dilemma. A kormány a kérdés fontosságával takaródzik, de ezt a kérdést már csak a jelentősége miatt is szakszerűbben kellett volna előterjesztenie, megoldania, nem pedig politikai ragtapasszal kellett volna lefednie a gazdasági s ebeket. Az egyes rendelkezések diszkriminatívak is, hiszen a deportálásért tíz százalékkal több kárpótlás járna, mint általában a szabadságelvonásoknál. Ez szerintünk egy megengedhetetlen diszkrimináció. Különösen a szovjet kényszermunkára hurcoltak esetéb en, egyértelműen meg kell hogy mondjam, szembeötlő, hogy ez a pótlék nincs meg, hiszen, gondolják végig képviselőtársaim, éppen a legszörnyűbb szenvedéseket elszenvedetteket rekeszti ki ebből a pluszösszegből, tehát ez elfogadhatatlan. (11.10) Egyébként i s elfogadhatatlan, mert elvileg sem lehet különbséget tenni, de ha lehetne különbséget tenni, akkor nyilvánvalóan a Szovjetunióba elhurcoltak esetében kellett volna a pozitív diszkriminációt alkalmazni, ha a diszkrimináció alkalmazása jogszerűen egyáltalán megoldható. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint helyes lenne, ha a kárpótlások nemzetközi alapokon való elszámolásának lehetőségét is minél előbb megvizsgálná a kormány. A Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt nevében erről a helyről t eljes felelősséggel ki kell jelentenem, elfogadhatatlan alapállás az - és minden egyes, az ilyen jellegű kárpótlással összefüggő elvi álláspontja a Független Kisgazdapártnak , hogy mindig csak ez kis tízmilliós nép köteles helytállni mindenért, mert kormá nyzatunknak hiányzik a politikai akarata ahhoz, hogy a nemzetközi felelősség, a nemzetközi elszámolás kérdéskörét felvesse. Különösen áll ez a szovjet deportálások, a
