Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
1549 Az új kormány igen nehéz helyzetbe került; a büntetőeljáráson kívül elpusztítottak, különösen a holocau st során, illetve a szovjet kényszermunkatáborban elpusztultak hozzátartozói érthetően azt várták, hogy ők is ugyanúgy 1 millió forintot fognak kapni minden elhunyt után, mint az történt 1992ben a kivégzettek esetében. Ráadásul a kormány számára nem állot t, aminthogy ma sem áll rendelkezésre megbízható adat arról, hogy vajon hány elpusztultnak élnek Magyarországon még kárpótlásra jogosult hozzátartozói. Végül is a kormány törvényjavaslatot nyújtott be a III. számú kárpótlási törvény módosítására. A javasla t néhány vitát kiváltó rendelkezést tartalmazott. A meg sem becsülhető kárpótlási kötelezettségek költségvetési következményeit a kormány úgy kívánta enyhíteni, hogy mind a holocaust során, mind a szovjet kényszermunkatáborokban elhurcoltak után kizárólag a volt házastársat jogosította volna fel 300 ezer forint összegű kárpótlásra. Ezt a rendelkezést az érintettek széles köre joggal kifogásolta, de kifogásolták a koalíciós párti képviselők is számosan. A Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében magam már akkor kifejtettem, hogy ezzel a megoldással miért nem értünk egyet. Elfogadhatatlannak tartottuk a jogosulti kör eltérő, attól függő meghatározását, hogy valaki milyen körülmények között vesztette el az életét politikai önkény következtében. Meggyőződésük volt, hogy a jogosulti kört az 1992ben meghatározotthoz képest nem szabad szűkíteni még akkor sem, ha ezáltal a jogosultak száma jelentősen növekszik. Az volt azonban a véleményünk, hogy az 1992ben megállapított, elpusztultanként 1 millió forintban megh atározott összeg nem lesz tartható. De elhibázottnak tartottuk volna azt is, hogy a jogosultak számának ismerete nélkül - vagyis a törvény anyagi hatásainak, következményeinek ismerete nélkül - döntsön az Országgyűlés az egyes jogosultakat megillető kárpót lás összegéről. Már akkor javasoltuk, hogy először a jogosultság feltételeit határozza meg az Országgyűlés, majd a jogosultak számának ismeretében döntsön az összegről. Magam dr. Kristóf István szocialista párti képviselőtársammal nyújtottam be módosító in dítványokat ezen elvek megvalósítása érdekében. A parlamenti többség, sajnos, elvetette akkor ezt a megoldást, azonban elrendelte a törvényjavaslat végszavazása előtt az előzetes alkotmánybírósági normakontrollt. Az Alkotmánybíróság 1996. június 21én megh ozott határozatával lényegében a Kristóf képviselő úrral benyújtott módosító javaslatainknak megfelelően rendelte módosítani a törvényt. Nem ismertetem az Alkotmánybíróság döntésének lényegét, hisz azt az államtitkár úr elmondta. Kimondta az Alkotmánybírós ág azt is, hogy amellett, hogy az egyenlő elbírálás elvének, a személyek egyenlő méltósága elvének a tiszteletben tartása mellett a nyilvánvalóan bővülő körre tekintettel módosulhat a kárpótlás összege, nem feltétlenül irányadó az 1992ben megállapított 1 millió forint. Azonban az összeget is mindenkire nézve azonosan kell meghatározni, ami azt jelenti, hogy az 1992ben kifizetett összegeket is - legalábbis a jogszabály szerint - csökkenteni kell, azzal a feltétellel azonban - és ezt nagyon nyomatékosan han gsúlyozom , hogy senkit nem lehet kötelezni arra, hogy az 1992es döntés alapján jóhiszeműen felvett, a most megállapítandónál magasabb összeget vissza kellene fizetnie. Tehát visszafizetési kötelezettséget nem lehet megállapítani. Az Alkotmánybíróság leg utóbbi döntésének megfelelően terjesztette elő a kormány a legújabb törvényjavaslatot, amely immár az életüktől és szabadságuktól megfosztottak, illetve hozzátartozóik számára olyan körben állapít meg kárpótlást, ami az adott viszonyok között a legméltányo sabbnak és a legelfogadhatóbbnak látszik. A Szabad Demokraták Szövetsége, és nyilvánvalóan koalíciós partnerünk is támogatja a törvényjavaslatot. Az Alkotmánybíróság a határozatában hangsúlyozta, hogy ezzel a kárpótlási törvénnyel az állam nem valamiféle t örvényes kötelezettségének tesz eleget, mert az előző rendszerek törvénysértéseiért nem tehető felelőssé ma a magyar állam. Méltányosságból vállal az állam kötelezettséget, mint visszatérően említi az Alkotmánybíróság, tehát ex gratis történik a kárpótlás, ami azonban nem zárja ki annak a szigorú elvnek az érvényesülését, hogy az azonos ismérvek szerint kárpótlást
