Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 18 (254. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1544 határozatában megállapította, hogy a T/1268. számú törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek a szabadságelvonástól eltérően külön szabályozták a deportálást és a kényszermunkára hurcolást, alkotmányosak. Rögzítette: megfelel az Alkotmánybíróság kívánalmának az a rendelkezés is, hogy a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak kárpótlása nem tér el a deportáltaknak nyújtott kárpótlástól. Megfelelőnek találta a törvé nyjavaslatnak azon rendelkezéseit is, amelyek a mulasztásos alkotmánysértést voltak hivatottak orvosolni, és a büntetőeljáráson kívüli állami önkény áldozatai után a hozzátartozóknak kívántak kárpótlást nyújtani. Határozatában azonban azt is kimondta, hogy a deportálás és a kényszermunka során elhaltak után ugyanannak a hozzátartozói körnek kell kárpótlást kapnia mint az életelvesztésnek a hatályos törvényben foglalt más eseteiben, azaz a sérelmet szenvedett özvegye, gyermeke, szülője, ezek hiányában a test vére jogosult kárpótlásra. Az Alkotmánybíróság az 1996. júniusi határozatában egy lényeges, új elvi tételt fogalmazott meg. Ha annak érdekében, hogy a törvény megfeleljen az alkotmányossági követelményeknek, a kárpótolandók körét lényegesen többszörösére, sőt, nagyságrenddel meg kell növelni, nem ellentétes az alkotmánnyal, ha a törvényhozó a kárpótlásra szánt összeget újra megállapítja, és újra elosztja, s ennek következtében ugyanazért a sérelemért járó kárpótlás lényegesen kisebb lesz, mint az eredetileg megállapított kárpótlási összeg. Az arányosság fenntartása érdekében ilyen esetben akár az összes jogosulti körnek járó kárpótlás is megfelelően megváltoztatható. Az újraelosztásnak nincs hatása a korábbi rendelkezé sek szerint kifizetett kárpótlásokra. Az Alkotmánybíróság határozata nyomán átdolgozásra visszakért és most a tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat rendelkezései az Alkotmánybíróság említett állásfoglalásának figyelembevételével kerültek megfogalmazásra . A következőkben rövid áttekintést adok a törvényjavaslat lényegi rendelkezéseiről. Egyösszegű kárpótlás jár majd a büntetőeljáráson kívüli állami önkény áldozatai hozzátartozóinak, tehát akiknek a hozzátartozója magyar hatóság vagy hatósági személy polit ikai indíttatású önkénye következtében vesztette életét, továbbá azoknak, akiknek a hozzátartozója a deportálás vagy a kényszermunka ideje alatt halt meg. A törvényjavaslatból most kimaradt az a korlátozás, hogy ha az életelvesztés a szabadságelvonás ideje alatt következett be, akkor az egyösszegű kárpótlás nem jár. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis nem zárható ki a kárpótlásból annak a személynek a hozzátartozója, aki a szabadságelvonás során kétségkívül az állami önkény áldozata lett. Ez esetben azonban két jogcímen - életelvesztés és szabadságelvonás , együtt nem jár kárpótlás. Tekintettel arra, hogy az életelvesztésért járó kárpótlás esetén a jogosulti kör jelentősen bővül, szinte biztos, hogy kevesebb lesz a sérelmet szenvedett után megállapítható ká rpótlás összege, mint 1 millió forint. A hatályos törvény szerint életelvesztés címén 1200 jogosultnak fizettek ki kárpótlást, átlagosan 470 ezer forintot. Az új jogosulti kört több tízezer főre lehetne becsülni, de ennél pontosabb becslés nem áll rendelke zésünkre. Figyelemmel arra, hogy az élet elvesztése után kárpótlásra jogosultak köre nem becsülhető pontosan, így a törvényjavaslat nem állapítja meg az egyösszegű kárpótlás összegét, hanem úgy rendelkezik, hogy az igények benyújtására rendelkezésre álló h atáridő lejárta után erről külön törvényben kell határozni. (10.30) A megoldás lehetséges változatai közül ezt tartjuk egyedül végrehajthatónak, és minden látszat ellenére ténylegesen nem hosszabb az eljárási határidő, mint a jelenlegi szabályok szerint. E törvény hatálybalépését követő tíz hónap elteltével a kifizetés megkezdődhet. A korábban benyújtott és a tisztelt Ház által már tárgyalt törvényjavaslat úgy rendelkezett, hogy a deportálást és a kényszermunkasérelmet elszenvedetteknek az eddig megállapít ott kárpótlásnál húsz százalékkal több jár. A jelen törvényjavaslat ezt az összeget tíz százalékra csökkentette. Ez a változás
