Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
1464 novemberre, akkor egyszerűen nem értem a kormányzat részéről a pénzügyi aggályokat, hiszen az idei költségvetésben szereplő összeg arra a maradék két hónapra mindenképpen elég. Én a magam részérő l rettentően komolyan vettem ezt a törvényt. Nagyon komolyan vettem a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál az (1) bekezdésben azt a kitételt, miszerint az a célja, hogy megelőzze a gyermek kiemelését. Azt gondolom, hogy ha erre a normatív támogatásra nin cs pénz, akkor ez a törvény ezen a ponton ennek a céljának nem fog tudni megfelelni. Következésképp nekünk azon kell törnünk a fejünket, hogy jövőre hogyan tudjuk majd biztosítani azt a forrást, ami szükséges hozzá. Azon kell törnünk a fejünket, hogy valób an hogyan tudjuk szélesíteni azt a kört, amelyik normatív alapon hozzájut ehhez az ellátáshoz. Azt gondolom, hogy e tekintetben a minimumszint a mindenkori öregségi nyugdíj száz százaléka. Ez alá semmiképpen nem lehet menni. Tudom, hogy vannak szociális el látások, ahol a jogosultság színvonala alatta van ennek a mértéknek. Például a munkanélküliek jövedelempótló támogatása ilyen, ahol éppen 80 százalékban van meghatározva ez a mérték. De, kedves képviselőtársaim, hasonlítsák össze ezt a két üzenetet! Itt a prevencióról és a gyermekről lenne szó. Azt gondolom, indokolatlan ezt a jogosultsági küszöböt ugyanoda helyezni, mint az aktív életszakaszban lévő munkanélküli jövpótlósoknál. Befejezésül még egyszer - mindenkit megnyugtatva, hogy ezen a késői órán nem fo gok külön megjegyzéseket fűzni ahhoz a további majdnem hatvan módosító indítványhoz, amit magam is aláírtam - oda szeretném tenni a hangsúlyt, hogy számomra ez a tartalmi kérdés valahol nagyon vízválasztó. Ha ezt nekünk, képviselőknek, nem sikerül elfogadn i és képviselni, akkor azt hiszem, a törvény sok tekintetben a jókívánságok gyűjteménye maradhat. Azzal szeretném befejezni, hogy bízom benne: ezen a ponton eredményt lehet elérni, és továbbra is hittel képviselni tudom, hogy általunk itt és most valami na gyon fontos és jó dolog születik. Köszönöm. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Keller László népjóléti minisztériumi államtitkárnak. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban nagyon kardinális szakaszhoz érkeztünk a vitában. Tekintettel arra, hogy több kormánypárti képviselőtársam érvelt azon módosító indítványok mellett, amelyek a rendszeres gyermekvédelmi támogatást kívánták lényegesen jobban kiterjeszteni, mint ahogy azt a törvény beterjesztői szándékoztak, úgy gondolom, hogy erről mindenképpen indokolt - nem megvárva a jövő heti zárszót - szólnom. Annál is inkább indokolt, mert a képviselőtársaim kézhez kapták a háttéranyagot, amelyben valóban a rendszeres gyermekvédelmi tá mogatás tartalékaként 4 milliárd forint került megjelölésre. Béki Gabriella képviselőtársam szólt arról, hogy ez nem az egész évi támogatás, de arról nem szólt, hogy ez csak a központi költségvetésből az e célú támogatási összeg, és nem szólt arról, hogy b izony az önkormányzatoknak egy hasonló nagyságrendű támogatással kell vagy kellene számolniuk attól függően, hogy a törvény mikor lép hatályba. Ha a törvényt valóban életszerűbbé szeretnénk tenni - és erről többen szóltak , akkor az életszerűséghez hozzát artozik az is, bármilyen könyörtelen is, hogy az ország gazdasági teherbíró képességét bizony figyelembe kell venni akkor, amikor egy új intézményt megalkotunk. Nemcsak az ez évi kiadásoknál kell figyelembe venni, hanem figyelembe kell venni a jövő év és a z azt követő évek kiadásait is. Csak az államháztartási törvényre szeretnék utalni, ahol ma már egy gördülőtervezéssel kell figyelnünk a jövő évi és az azt követő költségvetésekre. Tehát semmiképpen nem lehet eltekinteni a számoktól. Jó, ha erről egy kicsi t bővebben beszélünk. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy 5050 százalékos arányban megosztott a tehervállalás a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok között. Elhangzott a szám az 580 ezerre vonat kozóan. Az 1995 januári adatok alapján mondhatjuk azt, hogy 580 ezer gyermek lett volna jogosult a támogatásra, azaz a nyugdíjminimum 80 százaléka alatti összeg jutott egy főre az adott családban. Ez az 1996. évi