Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1458 hogy egy gyerek számára ugyanolyan természetes, mint egy felnőtt számára - csak korlátozott mértékben , hogy önálló véleménye van, hogy önállóan dönt abban, hogy lemegy az udvarra játszani vagy nem, hogy megeszi az ebédet vagy nem, és nagyon sok mindenben konfliktusba a kerül a szülők elvárásaival. Ha nem kerülhetne a gyerek konfliktusba a szülők elvárásaival, még ha a szülő megítélése meg a társadalom megítélése szerint azok jogos és indokolt elvárások is, ha ne m engednénk meg a törvényben, hogy a gyerek konfliktusba kerüljön a szülő elvárásával, azzal az emberi szuverenitást, az önállóságot vonnánk meg teljesen attól a gyerektől. (19.20) Azt gondolom, ez is egy olyan passzus, amit nem szabad törvénybe iktatni, m ert ennek nincs értelme. Tehát egyszerűen az emberi szuverenitást vonjuk el a gyerektől, az önálló - hangsúlyozom: a korlátozottan, de mégiscsak önálló - életvezetés lehetőségét, jogát vonjuk el a gyerektől az (1) bekezdésben szereplő a)b)c)d) pontokkal . Én tehát azt javasolom, hogy szabadítsuk meg ezt a törvényszöveget ettől a nagyon nem idevaló bekezdéstől, ennek a pontjaitól. Nyilván azt gondolják, az aztán biztos nem vitatható, hogy a gyerek tartózkodjon az egészségét károsító szerek használatától. M int ahogy az sem vitatható, hogy a felnőtt tartózkodjon az egészségét károsító szerek használatától, a dohányzástól, az alkoholtól meg sok minden egyébtől. Még azt is mondhatnám, hogy a csokoládétól meg a hústól, ha túl sokat eszik belőle... Igen, indokolt , hogy az ember mértékletesen éljen, a felnőttnél is, meg a gyereknél is. De ő dönt. Minden normális felnőtt ember teljesen maga dönt, mindaddig, amíg másokat nem károsít a cigaretta füstjével, hogy a cigarettával tönkreteszie a saját egészségét vagy sem. Azt gondolom, ha minden felnőtt állampolgárnak ezt a jogot megadjuk, nem mondhatjuk azt, hogy a gyerektől teljesen elvonjuk. Életkorától függően a szülő befolyása mellett... Én nem gyújtottam rá abban az első 25 évben sem, meg a másodikban sem, és a gyerm ekeim sem gyújtottak rá ebben a 25 évben, ahol én már szülőként játszottam szerepet ebben a viszonyban, de nem azért, mert akár nekem megtiltották volna a szüleim, akár én megtiltottam volna a gyerekeimnek, de különösen nem azért, mert nekem ezt a törvény megtiltotta. Azt gondolom, még az e) pontot is ki kell venni ebből a törvényszövegből. Marad tehát az, hogy az egészet. Hadd mondjam el - mindjárt kész vagyok , hadd jegyezzem meg, hogy amikor idáig eljutottam, eszembe jutott, hogy megnézem az indokolást. Mivel indokolja az előterjesztő, hogy ennek benne kell lenni a törvényben? És arra jutottam, amire a fejének rázásával az államtitkár úr is utal, hogy nincs benne indokolás; nem indokolja a törvény semmivel, hogy mi szükség van erre a törvényben. És igaza van, hogy nem indokolja, mert nincs is rá indok. Azt javasolom tehát, képviselőtársaim, hogy állapodjunk meg abban, hogy ezt semmi sem indokolja. Szóban persze elhangzott az, hogy de hát egy csomó bekezdés szól itt a gyerekek jogairól, akkor legalább egy bekezdésnek kell szólni a gyerekek kötelezettségeiről is, mert másképp felborul az egyensúly a jogban. Tessék megnézni az alkotmányt, az új alkotmány tervezetét! Hány bekezdés van ott az emberi és állampolgári jogokról, és mennyi van ott kötelességekről? H iszen az alkotmány emberi jogi része a polgár szabadságát védi az állammal és a többi emberrel szemben. Nos, amikor a gyerekek jogairól van szó, akkor a társadalom legnagyobb hátrányos helyzetű kisebbségének, a gyerekeknek a jogait kell igenis védeni. Köte lezettségből jut nekik elég, mert természetes helyzet a családban is, az óvodában is, az iskolában is, hogy elsősorban kötelezettségek hárulnak a gyerekre. Nem kell törvénynek előírni, a pedagógusok, szülők, nagyszülők, keresztszülők és a többi egész ármád iája préseli a gyerekekre a kötelességeket. Bizony, a jogaikról kell beszélni, úgyhogy nem indokolja a jogok és kötelességek viszonya, hogy itt a törvénynek kellene a gyerekek kötelezettségeit is előírni. S végül az utolsó megjegyzés. A másik indok, amit s zóban hallottunk, az az volt, hogy ha nincs a törvényben, akkor mire fog hivatkozni az iskola házirendje. Hát kérem szépen, régen rossz annak az iskolának, amelyik a maga házirendjét csak a törvényre való hivatkozással tudja a tanulókkal, a
