Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - Eskütétel - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
1430 KözépKeletEurópa kifejezésre. Nem kételkedhetünk abban , hogy Washington a SECIt, vagyis ezt a kezdeményezést a balkáni országok számára jó szándékkal hozta létre. Az is nyilvánvaló, hogy a magyar külügyi vezetők semmiben sem mernek senkinek ellent mondani. Ez vezetett a kezdeményezés melletti igenhez, míg Au sztria, Olaszország, Szlovénia, Horvátország viszont nemet mondott. Miért nem látták meg ezek az országok azt a nagy lehetőséget, amit ennek kapcsán egyébként a külügyi államtitkár úr is ecsetelt? Nem az a helyzet, hogy a mai kormány számára helyünk a vilá gban nem rajzolódott ki kellőképpen? A SECIben, éppúgy mint a KEKben, a feketetengeri és egyéb térségi együttműködésekben való részvételünk csak akkor lehet gyümölcsöző, ha nem helyettesíti a hiányzó diplomáciai erőfeszítéseket abban, hogy elfogadtassuk Magyarországot a világgal, és felértékeltessük mint KözépEurópa központi térségét. Lehetséges, hogy egyelőre ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban csupán egy munkacsoportba való bekapcsolódásról van szó. Hosszabb távon azonban súlyos veszélyt jelent szám unkra: Magyarország balkánivá válását; amely kezdetben lehet, hogy csak megítélésbeli kérdés, később azonban felerősíti fokozódó lemaradásunkat, amely amúgy is fájdalmasan sok téren jelentkezik a közigazgatástól az emberi erőforrások kezeléséig, amelyekben mind kimagaslottunk valaha a Balkánt ismerők szemében. A baj mélyen gyökerezik. A Hornkormány másfél évszázad magyar külpolitikai törekvéseit sutba dobva kivette Magyarországot a maga természetes geopolitikai teréből, amelyet az Antall- és Borosskormány ok nemzeti alapkérdésnek tekintettek. (Közbeszólás: Na, ne tessék mondani!) Az MSZPSZDSZkormány elfogadta azt a nézetet, hogy a visegrádi együttműködés felesleges. Horn Gyula talán úgy gondolta, hogy Magyarország keletközépeurópai népek hátán még Brüss zel kedvence lehet. Ezért aztán Csehországon kívül Lengyelország is eltávolodott tőlünk. A magyarlengyel kapcsolatok pedig pártközi kapcsolatokká váltak. Köztudott, hogy a varsói magyar nagykövet rendre megkerülte a varsói külügyminisztériumot, és az ügye ket az ottani szocialista párt központjában intézte. Térségünkbeli társnak maradt még Szlovákia. Kormányra kerülése után Horn úr nagyon bízott Meiar szlovák miniszterelnökben, ezt tudjuk. Többnyire nem tudjuk, hogy szűk körű beszélgetéseiken mi hangzott el , de az már tény, hogy Horn úr sem a magyar kérdésben, sem Szlovákia euroatlanti integrációs íven való tartásában nem tudott eredményt elérni. Az elszigetelődést okozó külpolitikai folyamat révén Magyarország nem a stréberségért remélt cirógatást kapta, h anem egyedül maradt az osztályban. A magyar külügyi vezetés csak későn kapott a fejéhez. Ezt jelzi Kovács külügyminiszter úr legutóbbi varsói látogatása, ahol már végre az euroatlanti integrációs együttműködés intézményesített formáinak kialakításáról ese tt szó. Ehhez azonban az kellett, hogy előzőleg már a NATOfelvételünk is kérdésessé váljék. Ez lett az eredménye annak, hogy a kormány feledte: Prága, Budapest, Varsó összetartoznak. Ha nem, az számunkra rendkívül hátrányos, mert a két másik központ nemze tközi megítélése és beágyazottsága hazánkénál immár kedvezőbb, és ezért is felelős a jelenlegi kormány. Ezért tartom súlyos hibának Magyarországnak a SECIhez való egyedüli csatlakozását. Úgy tűnik, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország kormánya azt sem tudja, amit a Szekszárdi Húsüzem dolgozói a Parlament előtti tüntetésükön táblára írva mutattak fel. Így szólt: "Szekszárd nem ÉszakBalkán!". Én is ezt ajánlom szíves figyelmükbe. (Taps az MDF és az MDNP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szó t SzentIványi István államtitkár úrnak. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár :
