Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 17 (253. szám) - Eskütétel - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
1423 egész magyar felsőoktatás lázas hangulatban van, és ebben igen nagy a felelőssége a Hornkormány oktatáspolitikájának, nemcsak az egyik szférára figyelünk, hanem a másik gondjaival is törődni próbálunk. Csépe Béla erre hívta föl a figyelmet. Én a zt gondolom, hogy itt megáll a kormány felelőssége, mert számos ponton kiigazításra vár a felsőoktatási törvény, és ennek megfelelően a költségvetés is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a s zót Horn Gábor frakcióvezetőhelyettes úrnak, SZDSZ. HORN GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Három rövid megjegyzés az itt már sokszor lezajlott vitára: Egyrészt magam is tanáremberként a pedagógusok nevében visszautasítom azokat a vádaskodásokat, a melyek ma a körülbelül 97 százaléknyi önkormányzati állami oktatási intézményben dolgozó pedagógusok nemzettudatot nevelő munkáját ilyen formában leértékelik, mint azt a hozzászólásokban hallottuk. Azt gondolom, ez egyszerűen semmilyen formában nem felel m eg a tényleges viszonyoknak, a pedagógusok iskolai munkájának. (Taps.) A másik megjegyzésem: lehet persze itt mindenféle dolgokat mondani. Csépe Béla képviselőtársam összekeverte a közoktatási intézmények finanszírozását a felsőoktatási intézményekével. Ny ilván nem tudja - vagy ha tudja, elfelejtette , hogy a közoktatási intézményekkel, egyházi intézményekkel van egy húsz évre szóló megállapodás. Többen sérelmeztük ezt a megállapodást, én ma is sérelmezem. Ezt az előző kormány a két választási időszak közö tti egykét hétben kötötte meg. Azt gondolom, ez diszkriminatív, hiszen speciális helyzetbe hozza, pozitív értelemben diszkriminálja a közoktatási intézményeket az egyház, amennyiben ezek egyháziak. Jobb pozícióba hozza, mint a 97 százaléknyi önkormányzati iskolákat, amelyek sajnálatos módon tényleg elég rossz helyzetben vannak. Ez a dolog egyik fele. A dolog másik fele azonban, hogy végre egyszer el kéne azt dönteni, hogy az egyházi iskola állami iskolae, vagy nem. Tudniillik a vita erről folyik. Tisztelt ellenzéki képviselőtársaim azt követelik, hogy az egyházi iskolák legyenek újból állami iskolák. Ezt lehet követelni. Szerintem ez nagyon nagy hiba lenne, nem is gondolom, hogy ezt szeretnék az egyházi iskolák elérni, mert százszázalékos állami finanszíro zással az egyházi iskolák csak abban különböznének az állami iskoláktól, hogy tudniillik abba semmiféle beleszólása nincs a teljes egészében finanszírozó államnak. Azt gondolom, ha valaki egy iskolát tart fenn, akkor annak következményei vannak. Az egyháza k pontosan tudják egyébként, hogy ennek pénzügyi következményei is vannak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) Ennek megfelelően természetesen különböző a finanszírozás az állami és az egyházi iskolákban. (Taps a kormánypá rti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván frakcióvezető úr, MDNP, megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szombaton ün nepelte az ország március 15ét - megosztottan, ellentmondásosan. Még a mindent megszépítő emlékezet sem mondathatja velünk, hogy a társadalmigazdasági élet igen sok kérdésében 1848ban teljesen azonosan gondolkodott volna Széchenyi és Kossuth, Batthyány és Deák, Görgey és Táncsics, Petőfi vagy Vörösmarty. Ám a nemzeti érdekérvényesítés parancsa március idusán egy táborba tömörítette őket. Nem tölt el boldogsággal, hogy az ünnep országvilág előtti hivatalos megnyitásán Kossuth Lajos szobra és a Magyar Ors zággyűlés épülete előtti zászlófelvonástól a legtöbb párt távol maradt. Pedig a magyar Himnusz és a három színű nemzeti lobogó tisztelete nem függhet attól, hogy éppen hogyan hívják a
