Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - Személyi ügy: - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HERBERT FERENC (MSZP):
1380 A reklámnak - ami megítélésem szerint pozitív tartalommal bíró fogalom - vadhaj tása, de sajnos talán édestestvére is a megtévesztő reklám. Szeretném ennek meghatározását is idézni a már forrásul használt Európa tanácsi irányelvből. "Megtévesztő reklám minden olyan reklám, amely bármilyen módon, beleértve a külső megjelenését, azon sz emélyeket, akik felé irányul vagy akiket elér, megtéveszti vagy megtévesztésükre alkalmas, és amely a benne rejlő megtévesztés következtében azok gazdasági magatartását befolyásolhatja, vagy ebből eredően valamely versenytársnak kárt okoz, illetve alkalmas arra, hogy kárt okozzon." A tagállamokban a megtévesztő reklám ellen jelenleg érvényes rendelkezések erősen eltérnek egymástól. Tudjuk, a megtévesztő reklám az áruk vagy más javak beszerzésekor vagy a szolgáltatások igénybevételekor a fogyasztót hátrányos döntésekre ösztönözheti, mégsem sikerült egységes közösségi leszabályozása. E megjegyzéssel válaszolnék frakcióbeli képviselőtársam szintén múlt heti fejtegetéseire, jóllehet bizonyos egységes elvek és szabályok bírósági érvényesítése kérdésében teljes mé rtékben egyetértek véleményével. Ha már az európai tapasztalatoknál tartunk, számomra sokkal inkább jelent gondot az a felénk, Magyarország felé teljes joggal tolmácsolt állandó felvetés, hogy a törvényi szabályok végrehajtásában tapasztalható nálunk a leg több elmaradás és hiányosság. Hogy is van ez a magyar reklámszabályozás mai gyakorlatában? Többen is deklarálták e Házban: a ma érvényben lévő jogszabályok szerint, így például a belkereskedelemről szóló többször módosított 1978. évi I. törvényben élő tilt ásokat, korlátozásokat a szakma nem tartja be, az ellenőrzésért felelős szervek, szervezetek pedig nem tartatják be. És az önszabályozó reklámtestület sem szerez érvényt ezen előírásoknak, mert nyilvánvalóan a szakma gazdasági érdekei mást, a mai gyakorlat ot diktálják. Egyetértek Bretter Zoltán képviselőtársammal, hogy a jelenlegi törvényjavaslat, mint ahogy a reklám maga is, nem pusztán reklámszabályozás, hanem a magyar lakosság szokásaiba mélyen belevágó kulturális alakítóerő. Azonban óriási felelősséget is tartalmaz. Máris az érzékeny pontok egyikénél tartok, és kénytelen vagyok néhány gondolattal időzni a dohánytermékek reklámozásánál. Sokan a képviselői felszólalók közül, de maga a reklámszakma is a dohánytermékek reklámjának alapvető célját a márkák és kiemelten az újonnan kifejlesztett, úgynevezett könnyű fajták választási lehetőségének kínálatában határozzák meg, mintegy sugározva, hogy az az egészséges életmódra ösztönzést szolgálja. Mindezt teszi zárt és nyitott cigarettás dobozokkal, markáns, az if júság számára is vonzó és követendő romantikus élethelyzetjelenetekkel. De kelle egyáltalán választani? Szükségese akár a kevésbé rosszat is választanom? Én erre a kérdésre csak nemmel tudok válaszolni. Akárhogy is nézzük, ezek a reklámok magát a szokás t, a dohányzást - igaz, raffináltul, ügyesen - népszerűsítik; amellett, hogy ezzel együtt a káros, kóros szokás szabados művelését is sugározzák. Töméntelen mennyiségben, úton és útfélen találkozik velük a polgár, aminek természetes következménye az a szom orú magyar gyakorlat is, hogy mindenhol és mindenkor, korra, nemre és állapotra tekintet nélkül űzhető ez a meglehetősen és maradandóan szagos, egészségre, sőt az azzal nem élőkére is ártalmas, rossz szenvedély. Tisztelt reklámszakma! A nemdohányzó is fogy asztó, igaz, nem a dohánytermékeké. Egészségének, testi épségének védelme azért is érdek, hogy hosszú ideig legyen képes a magas színvonalú reklámok által közvetített sok száz, sok ezer termék és szolgáltatás igénybevételére. Szeretnék néhány gondolatot pé ldaként a franciaországi szabályozásnak szánni. Az alkohol- és dohánytermékek reklámozásának tilalmát a dohány- és alkoholtermékekkel való visszaélés elleni küzdelemről szóló 1991es törvény lényegesen megszigorította. Az új törvény megerősítette az alkoho lra és dohányra vonatkozó alapvető reklámtilalmat, és '93. január 1jei hatállyal azokat a kivételeket is megszüntette, amelyeket - mint például a közvetett reklám - a korábbi törvény ismert. A törvény szigorúbb előírásokat tartalmaz a dohánytermékekkel ka pcsolatban, mint az alkohol tekintetében, miután az utóbbi termékek élvezetét Franciaországban kevésbé tekintik károsnak, mint az előzőekét. A tilalom vonatkozik a közvetett és közvetlen reklámra csakúgy, mint az úgynevezett propagandára és a szponzoringra .
