Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
138 hozzáfűzzem, mennyire örülök, hogy az eddig elő ttem megszólaló ellenzéki képviselőtársaim is inkább dicsérőleg és elismerőleg szóltak a törvényről. Én a magam részéről biztos vagyok benne, hogy azok a módosító indítványok, amelyeket mi magunk is, szabaddemokraták és többi képviselőtársam megfogalmazunk majd, nem koncepcionálisan érintik a törvényt. Azt gondolom, hogy végre egy olyan mű van a kezünkben, aminek az alapelveivel, alapértékeivel egyet tud érteni a Ház - és ez valóban öröm. Ennek a törvénynek a megszületése mérföldkő a magyar gyermekvédelem történetében. Az előzményekről miniszter úr expozéjában már részletesen hallhattunk. Alkotmányunk a legáltalánosabb síkon rögzít gyermeki jogokat és védelmet; a többi törvény főként arról szól, hogy mi a teendő, ha baj van. Az önál ló törvény megszületése régóta esedékes, és valóban, nemzetközi kötelezettségünk is sürgette, hogy erre végre sor kerüljön. (11.40) Én beszédemben egyrészt és főként arról szeretnék szólni, hogy nekem miért tetszik az előttünk fekvő törvény, másrészt persz e szólni szeretnék néhány olyan kérdésről is, amit valóban nem old meg a törvény, illetve amiről azt gondolom, hogy nem lehet számon kérni ezen a törvényen - ezek természetesen elsősorban a finanszírozás kérdései. Ez a hat részből, 23 fejezetből, 181 parag rafusból álló törvény logikus, az alapelvekhez következetesen ragaszkodó gyermekvédelmi rendszert épít fel. Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy teljes mértékben egyetértek a törvénytervezet szemléletmódjával, alapelveivel. Legfőképpen azt tartom dicséretesnek, hogy nemcsak arról szól, hogy mit lehet tenni, ha már baj van, hanem arról is, hogy mi mindent lehet és kell tenni, hogy ne legyen baj. A törvénytervezet készítői jól érezhetően és nagyon bölcsen a megelőzésre, a prevencióra próbálták helye zni a hangsúlyt. Az alapelvek közül a legfontosabb a gyermek családban tartása. Többen méltatták már előttem azokat a jogokat, amiket a törvény értelemszerűen, indításképp rögzít. Nem szívesen bocsátkozom ismétlésekbe, de nem kerülhetem meg, hogy magam is mint legfontosabbakat, ezeket ki ne emeljem. Alapelv, hogy csak anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt gyermeket nem lehet kiemelni a családjából. Hatósági beavatkozásra a gyermek családból történő kiemelésére csak végső esetben kerülhet sor, és az elhelyezést akkor is lehetőség szerint családban kell megoldani örökbefogadás útján vagy nevelőszülőknél, illetve legvégső esetben családias gyermekotthonban. Segíteni kell a gyermek családjába történő visszahelyezését, és ha lehetséges, utógondozást is b iztosítani a védelemből kikerülő gyermek számára. A gyermeki jogok között első helyen kerül rögzítésre az, hogy a gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetben történő nevelkedéshez. Joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéshez, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához. Joga van a bántalmazással, fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal és az elhanyagolással szembeni védelemhez. A 9. § tíz pontba n részletezi az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek jogait. Egyebek között a gyermek joga, hogy támogatást kapjon gondozójától, törvényes képviselőjétől családi környezetbe való visszatéréséhez. Felmerül a kérdés, hogy lehet érvényt szerezni majd e zeknek a szép alapelveknek és jogoknak, hogy lehet érvényt szerezni annak, hogy csak anyagi okból veszélyeztetett gyermeket ne emeljenek ki a családjából. Ismeretes, hogy az elszegényedő családok körében hatványozottan jelentkeznek a gyermekek védelmével k apcsolatos problémák. Éppen ezért rettentő fontos, hogy a törvény második nagy része az ellátásokról szól, azokról a pénzbeni, természetbeni ellátásokról, amelyek a személyes
