Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
133 vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy másik családban. A törvényjavaslat ezt a természetes gondolkodást követi akkor, amikor megállapítja a különböző hatósági intézkedések és intézményes ellátások rendjét. Igen, minden szakmai és gazdasági elemzés azt mutatja, hogy a nevelés eredményesebb a családo t helyettesítő rokonnál vagy nevelőszülőknél, mint gyermeknevelő intézményekben, és eredményesebb a családias jellegű kiscsoportos formákban, mint a nagy kastélyokban működő állami nevelőotthonokban. Az Állami Számvevőszék több mint egy évvel ezelőtti vizs gálata nemcsak a szakmai eredményesség fokozataira mutatott rá, hanem arra is, hogy a nagy osztatlan állami nevelőotthonok fenntartása és működtetése rengeteg forrást elvon a gyerekektől. Ugyanaz a pénz sokkal inkább fordítódik a gyerekre a családban vagy a család jellegű nevelőotthonban, mint a nagy létszámú intézményekben. Két adatra emlékeztetném önöket ennek igazolásául. Az egyik: a miniszter úr által is említett adat, amely szerint a családok 19 éve alatt költik közvetlenül a gyerekre azt a pénzt, amit az állami nevelőotthonok öt év leforgása alatt. Vagy egy más adat: az állam mintegy 300 ezer forinttal támogatja a megyei önkormányzatok által fenntartott nevelőotthonokat, egy gyerek tényleges bekerülési költsége ugyanakkor meghaladja a 700 ezer forintot is. Gondoljanak bele, ha ennek csak a felét megkapnák a nehéz helyzetben lévő családok, mennyivel jobb körülményeket tudnánk a gyerekeknek teremteni. Üdvözlendő ezért, hogy a tervezet határidőt tűz ki az intézményrendszer kötelező átalakítására, és támoga tandó a kormány azon gyakorlata is, hogy ezt az átalakítást anyagiakkal is ösztönzi. Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alkotmány koncepciójának vitájakor teljes egyetértés volt e Házban a tekintetben, hogy a gyermekek jogait a Magyar Köztársaság által aláír t és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, New Yorkban 1989. november 20án kelt egyezménynek megfelelően minden körülmények között biztosítani kell. A törvényjavaslat ennek a követelménynek kíván megfelelni, következetesen prioritást adva a gyermekek jogainak, megfogalmazva a jogvédelem szükségességét is. Ugyanakkor - megítélésünk szerint - e szabályok további pontosításra szorulnak. Egyfelől az általános elvekben megfogalmazott gyermeki jogokat végig kell vinni a gyermekvédelem egész rendszerében, va lamennyi intézményében, másfelől pedig biztosítani kell a jogvédelmet, jogorvoslatot minden eljárásban, éppen a gyerekek védelmében. A tervezet fontos erénye, hogy nem áll meg a szolgáltatás, intézkedés és intézményrendszer kialakításakor a tizennyolcadik életévnél. Tapasztalatból tudjuk, hogy semmit nem ér az egész gyermekvédelem, ha egyik napról a másikra elengedjük a gyerek, illetve a fiatal felnőtt kezét, ha betöltve tizennyolcadik életévét, rábízzuk boldogulását. Saját erőforrások, támasz hiányában sem a pályakezdés, sem az önálló otthonteremtés, sem a családalapítás nem lehetséges. A törvényjavaslat felismerve ezt törekszik arra, hogy intézményes segítséget nyújtson a fiatal felnőtteknek, az intézményes ellátásból kikerülőknek, másolva ezzel egy átlago s család magatartását, vagyis fokozatosan engedjük el a fiatalok kezét, áldozatot vállalva annak érdekében, hogy megkezdhessék önálló életüket, és apró, de nélkülözhetetlen segítséget nyújtsunk az önálló élet kezdetén mindaddig, amíg nem képesek a fiatalok a maguk lábán állva önmagukat is ellátni és eltartani. Az elmúlt tíz évben a magyar társadalom nálunk, törvényalkotóknál gyorsabban felismerte, hogy felelőssége és tennivalója van a gyermekek védelmében. Számos civil kezdeményezés, szervezet, mozgalom, ak ció jött létre ebből a célból. A törvényjavaslat erénye, hogy számol a civil kezdeményezésekkel, helyet, lehetőséget biztosít számukra a közreműködésre, ugyanakkor megfogalmazza a nem állami közreműködők tevékenységének szakmai követelményeit is. Magunk is azt erősítjük, hogy a gyermekvédelemben is feladatarányos, szektorsemleges finanszírozást kell támogatni, vagyis azt, hogy mindenki, akinek van szakértelme, elképzelése és elszántsága részt venni a gyermekvédelmi munkában, az megtehesse, és az általa váll alt feladathoz rendelt forrásokhoz is hozzájuthasson, függetlenül attól, hogy állami, önkormányzati vagy civil szervezetről van szó.
