Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 11 (252. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - MEZŐ ISTVÁN (MSZP):
1309 a reklámok ügyében. Senkinek sem jó, ha olyan szabályok vannak érvényben, amelyeket mindenki saját belá tása, főként pedig érdekei szerint értelmezhet, ha nincs egyértelműen kimondva, mit szabad, és mit nem. A tisztázatlan helyzet következménye állandóan ömlik a tévéből és a rádióból, ordít ránk a házfalakról és az óriási plakátokról. Szükség van tehá t világos, átgondolt és egyértelmű szabályozásra. A reklám hozzátartozik a ma emberének életéhez, de nagy luxus lenne hagyni, hogy vadhajtásként úgy nőjön, ahogyan akar. Ugyanakkor az is baj lenne, ha az új törvény felesleges korlátokkal még tovább nehezít ené a kultúra, a művészetek helyzetét. Valamennyien tudjuk, mennyire égető gond a pénzhiány ma mindenütt. Úgy gondolom, a mostani körülmények között a kultúra és a művészet nem mondhat le arról, hogy elfogadja a szervezetek, a cégek és a magánszemélyek tám ogatását. Szerencsére jócskán akarnak olyanok, akik hajlandóak kulturális célokra áldozni, sőt még nem is tekintik áldozatnak azt. Igen, a szponzorálásról beszélek. Szeretném hangsúlyozni, hogy én különbséget látok a szponzorálás és a reklám között. A szpo nzor normális esetben nem a termékét vagy a szolgáltatásait próbálja közvetlenül népszerűsíteni egy kulturális program vagy intézmény támogatásával, hanem általában az a célja, hogy róla mint cégről, magánszemélyről kedvező kép alakuljon ki az emberekben. Nem kifejezetten a profitját akarja növelni a szponzorálásával, hanem azt akarja elérni, hogy a világ lássa: neki fontosak a kulturális és művészeti értékek, és ezért szívesen nyúl a zsebébe, hogy ezeket az értékeket megőrizze, hogy ezek az értékek ne tűnj enek el az életünkből, de természetesen ez a pozitív kép visszahat a szponzoráló működésére is, és azt hiszem, hogy ez így van rendjén. Ezért azt gondolom, hogy a gazdasági reklámot szabályozó törvénynek nem kellene a szponzorálással külön foglalkoznia. Tu dom, hogy összefüggés van a szponzorálás és a reklám között. Tudom, hogy a reklám a piaci verseny fontos fegyvere. De nem lenne fair, ha mi elvárnánk, hogy a cégek, a magánszemélyek továbbra is támogassák a kultúrát, miközben az új reklámtörvénnyel mi tere mtenénk olyan helyzetet, amely a nyereségüket veszélyeztetné, amiből természetesen támogatni tudnak bennünket. Ha azt akarjuk, hogy a művészet, a kultúra segítséget kapjon a szponzoroktól - márpedig kénytelenek vagyunk ezt akarni, hiszen a világon mindenüt t ezt hasonlóan csinálják , akkor bele kell törődnünk abba, hogy a támogató is élni akar, nem szívhatjuk el előle a levegőt. Szeretnék még egy részletet kiemelni a tervezetből. Úgy látom, hogy a színházi és mozielőadások alatt elhangzó, látható reklámok t ervezett korlátozása nem reális. Szerintem a megvalósítás szempontjából sokkal szerencsésebb lenne, ha a törvény azt mondaná ki, hogy az utolsó előadás előtt és után szabad csak olyan termékeket reklámozni, amelyeket csak felnőttek láthatnak. Ha így változ tatjuk meg a jogszabályt, nem lesz szükség arra, hogy minden egyes bemutató előtt külön eldöntse valaki - arra illetékes , szabade, mondjuk, a dohányt és a szeszesitalt reklámozni a vetítés előtt és után. Ezt a korlátozást kössük időponthoz, vagyis enged jük meg a reklámozást az előadás, a vetítés előtt és után az utolsó előadásnál. Kiskorúak ilyenkor már úgysincsenek a teremben - legalábbis nagyon remélem. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót Mező István képv iselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. MEZŐ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az utóbbi években a reklámtevékenység jelentős mértékben átalakult, illetve megnövekedett. A gazdasági reklámtevékenységgel kapcsolatos kérdéseket eddig csak a belk ereskedelmi törvény, illetve alacsonyabb szintű jogszabályok szűk körben szabályozták. A törvényjavaslat szoros összefüggésben van a versenytörvénnyel, a médiatörvénnyel és több,
