Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - A határőrizetről és a Magyar Köztársaság határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP):
1254 ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom, a részletes vitára bocsátásra holnap délután kerül sor. A határőrizetről és a Magyar Köztárs aság határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Most soron következik a határőrizetről és a Magyar Köztársaság határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Megadom a szót Boros László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. BOROS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a határőrizetről és a Magyar Köztársaság határőrségéről szóló törvény javaslat megalapozott, a részletekre is odafigyelő, az érintettek véleményét is figyelembe vevő, igényes normaszöveg. Természetesen nem hiba nélkül való, de módosító javaslatokkal a szakemberek és a hozzáértők számára elfogadhatóvá tehető. A pártok vezérsz ónokait hallgatva azon gondolkodtam, vajon ugyanaz a szövegváltozat kerülte mindannyiunk kezébe. Mert azt még normális dolognak tartom, hogy a különböző pártok között szemléletbeli különbségek vannak, de azt már aligha, ha az érvanyag rossz ízű célzásokka l, hasonlítgatásokkal, gyanúsítgatásokkal van tele. Ha valaki ebből a törvénytervezetből azt olvassa ki, hogy íme, itt a belügyminiszter magánhadserege, az vagy nem tanult meg olvasni, vagy fogalma sincs a demokrácia lényegéről. Tulajdonképpen nem is a min denkori belügyminiszterrel kapcsolatos sanda feltételezés a fő gondom, hanem az, hogy a törvénytervezet kapcsán a határőrségről szólva valakinek a kék és a zöld ávó jut az eszébe. Ezt az érintettek nevében és helyett a leghatározottabban visszautasítom. (T aps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim ! A törvénytervezet kapcsán a határőrség szervezetének egy talán kevéssé ismert egységéről, a kiképző és továbbképző intézetekről szeretnék szólni. A dolgot történelmi visszatekintésse l kell kezdenem. Néhány évvel ezelőtt jött a hír, hogy a Határőrség Országos Parancsnokságának szándéka szerint felszámolják a soproni és a zalaegerszegi határőrigazgatóságot, a feladatokat pedig megosztják a győri, a keszthelyi és a nagykanizsai igazgató ság között. Az indok: a migráció súlypontja áttevődött a délikeleti határszakaszra, a nyugati határszakaszon lehet enyhíteni a határőrizeten. (22.30) Az elképzelés ellen tiltakoztak a zalaegerszegiek, és tiltakoztunk mi, soproniak; nemcsak a döntést, hane m az indokolást is vitattuk. Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy az akkori indok még ma sem áll, hiszen a nyugati határszakaszon a zöldhatáron átlépni szándékozók száma egyre növekszik, az ellenük való fellépés egyre nehezebb feladatot jelent. Ráadásul mi ndannyian tudjuk, miért tér el a magyar és az osztrák határsértési statisztika, és minek következtében kényszerültek az osztrákok négyszáz fővel megemelni a határőrizeti létszámot. Egyszóval: megtörtént a megszüntető döntés, ám a BM és a Határőrség Országo s Parancsnoksága - tolerálva a soproniak kérését, melyért ezúttal is kifejezem köszönetemet - létrehozta a Kiképző és Továbbképző Intézetet, amely a körmendi után a második az országban. Az is igaz viszont, hogy méreteiben, a gazdálkodáshoz szükséges össze g nagyságát illetően, a kiképzés és továbbképzés skáláját tekintve, valamint a sorállományi képzést is figyelembe véve legalább
