Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Az olimpiai bajnoki járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MEZŐ ISTVÁN (MSZP):
1247 mondja, hogy erről nyilatkozni kell minden év március 31éig, és ha nem tart rá igényt, akkor a Mező Ferenc Alapítvány részére átutalhatja. Most igazából nem is nagyon tudom letenni - egyikünk sem - a voksot. Kíváncsi vagyok mások véleményére is, és gondolom, valamennyien így vagyunk ezzel. A magam részéről e gy picit inkább a rászorultság elve felé hajlanék éppen az imént említett dolgok miatt. Tényleg azt lehet mondani, hogy nem nyert olimpiát, pechje volt. Centiméterek, milliméterek dönthetnek el helyezéseket. Güttler Károly hiába volt nyolc év alatt kétszer második, mégsem lett olimpiai bajnok. Ez persze egy kicsit a mi hibánk, magyaroké is. Egyrészt el vagyunk kényeztetve - hogy germanizmust használjak - az aranyérmeket tekintve. Éppen ebből fakadóan nem is nagyon tudjuk, hogy ki volt az előző; akár azt, ho gy Atlantában ki nyert ezüst- és bronzérmet. Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen egy olimpiai történeti vetélkedő győzteseként kint voltam a nyári atlantai játékokon. Láttam a kajakkenu döntőket. Láttam, hogy bizony milliméterek döntöttek amellett, hogy Kőbá n Rita és a KolonicsHorváthpáros olimpiai bajnok legyen. Teljesen jogosan megdicsőültek, olimpiai bajnokok. Csak nagyon halkan teszem fel a kérdést: ha ez a néhány századmásodperc, ezredmásodperc nem az ő javukra szól, hanem az ellenfelek javára, attól ő k kisebb sportolók? (22.00) Attól kevésbé megbecsülendő személyiségek? És mi elintéztük volna őket azzal, hogy csak ezüstérmesek, szemben azzal, hogy az amerikai újságok az éremtáblázatot nem úgy vezetik, ahogy nálunk Európában, hanem az érmek számát tekin tve sorolták az országokat. Ezzel azt mondták ki tulajdonképpen, hogy mindegy, hogy arany, ezüst- vagy bronzérmet nyer valaki, egyszerűen aki egy világversenyen - főként egy olimpián, ami csak négyévente van - dobogóra tud állni, az tulajdonképpen teljese n egyként kezelendő, hiszen ilyen szinten is bizony sokszor csupán a szerencse, a pillanatnyi idegállapot vagy bármi más dönthet. Persze attól nagy valaki és attól bajnok, hogy abban a pillanatban a legjobb tud lenni; én ezt sem vitatom. Azt hiszem, hogy ezt a vitát tovább kell folytatnunk, és tovább kell folytatni a vitát képviselő úrnak és másoknak is, akik ezt a javaslatot így, érintetlenül akarják elfogadni, akár a kormánnyal is vitatva, de én még egyszer mondom, a rászorultság felé is hajlanék. Azt mondom, hogy ha viszont a rászorultságot nézzük, akkor egyrészt az, amit Kónya Imre elmondott - hogy ő nem nagyon támogatná, hogy ezt a bizonyos nyugdíjkiegészítést kellene megnövelni , ugyan mindenkire vonatkozik, és csak egy adott életkor ban, ez tény, másrészt pedig a Mező Ferenc Alapítványban - és ezt én szívesen vállalom és gondolom, még vagyunk néhányan - lobbyzunk azért, hogy amikor majd a költségvetési törvényben a Mező Ferenc Alapítvány jövő évi pénzéről lesz szó, jócskán megnöveljük ezt az összeget, és valóban minden rászoruló, minden arra érdemes megkapja ezt. Végezetül csupán egyetlenegy mondat: Kónya Imre képviselőtársunk azt mondta, hogy ez a sporttörvény, amit tavaly éppen a centenáriumi olimpia idején hoztunk, tulajdonképpen az okat a szabályozatlanságokat szentesítette, erősítette meg vagy betonozta be, amelyek eddig is megvoltak a sportban. Én ezt egy kissé másként látom, de önöknek is meglett volna a lehetőségük - vagy önnek is miniszter korában , hogy csak egy hasonló vagy e nnél sokkal jobb sporttörvénnyel előrukkoljanak. Abban viszont maximálisan egyetértünk, hogy az az összeg, amit a sportra fordítunk, rendkívül kevés, és ebben a dologban minél előbb, lehetőleg már a jövő évi költségvetésben változtatni kellene. Azt hiszem, hogy nem mondtam sem igent, sem nemet, beszéljük tovább a dolgot, gondolkozzunk róla közösen, próbáljuk meg, ha lehet, a két megoldás között megtalálni az arany középutat, bár tudom, hogy nehéz, mert vagy alanyi jogról vagy rászorultságról van szó. Köszön öm szépen a szót, elnök asszony. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mező István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. MEZŐ ISTVÁN (MSZP) :
