Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 10 (251. szám) - Az olimpiai bajnoki járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
1243 ami azt jelenti, hogy a sporttörvény megszavazása tulajdonképpen - ez egy ellenzéki képviselő véleménye, de határozott véleményem - a tervezhetetlensé g törvényesítését és annak az állapotnak a konzerválását jelentette, amelyben a leépülés megállíthatatlanul folyik tovább. Persze itt 1 milliárdról, 3 milliárdról, tehát milliárdos nagyságrendű pénzekről beszélünk, amit a sportra kellene fordítani - amit é n most javaslok, annak az ellenértéke 50 millió forint. Az 50 millió forint egy olyan összeg, ami a költségvetésben valóban nem számottevő összeg, és úgy érzem, hogy ez egy olyan - a gesztuson túlmutató - lépés a sport felé, amit meggyőződésem szerint mind enképpen meg kell tenni. Persze ahhoz képest, amit elmondtam - és ebben az összefüggésben mosolyogtató lenne, ha túlértékelnénk az olimpiai bajnoki járadék ösztönző hatását, bár az a perspektíva, hogy olimpiai bajnoki aranyérem esetén a visszavonult sporto ló megélhetése mindenképpen biztosított, előnyösen befolyásolhatja a szülők döntését, hogy támogassák tehetséges gyermekeik aktív sportolását , a járadék ellensúlyozza azt a hátrányt, amit a sportoló azáltal szenved el, hogy az életre készülés időszakában energiái nagy részét a sportra fordítja, aminek káros következményeivel a sportolók többsége a visszavonuláskor kerül szembe. Jelenleg 142 Magyarországon élő olimpiai bajnokunk van, körülbelül 15 olyan van, aki még nem érte el a 35. életévét, tehát 120 kö rüli azok száma, akiket érintene a törvény. Ez annyit jelent, hogy a jövő évi költségvetést az olimpiai bajnoki járadék - mint mondtam - alig több mint 50 millió forinttal terhelné; ha év közben vezetnénk be, ami a javaslat módosítása esetén valószínű, akk or ez értelemszerűen egy olyan összeg, ami a kormányzati tartalékból még minden további nélkül megoldható, tehát nem kell a következő költségvetési évig várni. Úgy érzem, hogy ez a befektetés egy indokolt befektetés a társadalom részéről, hiszen várhatóan sokszorosan megtérül majd a jövőben. Hogy végezetül egy összehasonlítást mondjak: az atlantai televíziós közvetítések közben sugárzott reklámok díja állítólag egyetlen percre - az amerikai kontinensre sugárzott közvetítésekről van szó - 1,2 millió dollár, egyetlen percre! (21.40) Ebből az összegből éppen négy éven át, tehát a legközelebbi olimpiáig fedezni lehet az olimpiai bajnokainknak fizetendő járadék teljes összegét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm dr. Kónya Imre előterjesztését. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, hogy kíváne valaki felszólalni ebben a témakörben. Megadom a szót Világosi Gábor államtitkár úrnak, Belügyminisztérium. DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az, hogy képviselő úrnak ezen törvényjavaslata nemes célt szolgál, nem vonható kétségbe, és ezt én sem szeretném kétségbe vonni. De azt, hogy még sem tartom egészen szerencsésnek ezt a törvényjavaslatot, néh ány pontban összefoglalnám. Ahogy a törvényjavaslat indokolásában is szerepel - és képviselő úr is elmondta , ez a javaslat nem szociális jellegű. Valóban, ugyanakkor természetesen gazdasági jellegű, hisz nem egy erkölcsi megbecsülésről szól, hanem egy ga zdasági jellegűről, arról, hogy bizonyos pénzbeli juttatást kapnának azok az olimpiai bajnokok, akik az aktív pályájukat befejezték, és 35 évesek elmúltak. Valóban nem ugyanaz ennek a törvényjavaslatnak a filozófiája, mint a Mező Ferenc Közalapítvány létre hozóinak a filozófiája. Ugyanakkor természetesen nem mondhatjuk azt, hogy ez a két filozófia valahogyan nincsen összefüggésben, és ne kellene egymásra tekintettel lenni. Azt, hogy előnyösen befolyásolhatja a szülők magatartását, azt a döntését, hogy támoga ssák a tehetséges gyerekeiknek a sportolását, hogy ha majdan ők olimpiai bajnokok lesznek, és mint olimpiai bajnokok, befejezték a sportpályafutásukat, 35 éves kortól biztos megélhetésük lesz, egy nagyon merész következtetésnek gondolom. Nem hiszem, hogy v an ebben az országban olyan szülő, aki arra gondol, és akár még egy kis hajszálnyit is számítana az ő döntésében, hogy azért támogassa
