Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
1149 Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita minden szakasza lezárásra került. Mivel nincs több hozzászóló, ezért a részletes vit a egészét lezárom. Akar László államtitkár úr a határozathozatal előtt kíván szólni? (Akar László bólint.) Igen. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról tehát egy későbbi ülésünkön határozunk a házbizottság ajánlásának megfelelően, ez nem a jövő hé t lesz. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának lezárása. Az előterje sztést H/3483. számon, a bizottságok ajánlásait pedig H/3483/1216. számokon kapták meg képviselőtársaim. Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi ülésünkön felszólalásra már senki nem jelentkezett, de az általános vitát további módosító javaslatok házszabálysz erű benyújtása érdekében nem zártuk le. Most azonban az általános vitát lezárom, a részletes vitára bocsátásra jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kapronczi Mihály képviselőtársunk, független. Megadom a szót. KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immár február eleje óta az ország nyilvánossága előtt folyik a magyar mezőgazdaság, első sorban a mezőgazdasági kistermelők termelési, megélhetési válsága miatt kirobbant, tiltakozásokkal, útlezárásokkal tarkított társadalmi vitája. Régi és új érdekvédelmi szervezetek magyarázzák a készségesnek látszó kormánynak azt, amit az elmúlt év során kö rülbelül 30 oldalnyi napirend utáni felszólalásomban én is próbáltam előrevetíteni. A mezőgazdaságban az alapanyagok, az energiahordozók árának sokszorosra való növekedésével és ezekben az árakban jelentkező hatalmas adótételek miatt a termelési költségek az egekbe szöktek. Ezen termelési költségekkel még az 1996os, viszonylag kedvezőbb gabonaárak mellett sem keletkezett olyan jövedelem, mely a termelőknek biztonságos megélhetést nyújtott volna. A pár év előtti aszály sújtotta területek veszteségeit ma már nyilvánvaló, hogy a kistermelők - az állami támogatás hiánya miatt - még kéthárom évig nyögni fogják. A forgótőke hiánya lehetetlenné teszi a magasabb szintű művelést, mely nagyobb jövedelmezőséget jelentene minőségben és mennyiségben is. A magasabb vert ikumú termelés, feldolgozás - beleértve az állattenyésztést is - egyrészt az állami intézkedések miatt, másrészt a vásárlóerő csökkenése miatt nem jövedelmező. Ebben a helyzetben mindenki azt várta, hogy a kormány a tőle elvárható szakértelem é s helyzetismeret birtokában nyugateurópai mintára megnöveli a termelők állami támogatását, annál is inkább, mert a mezőgazdasági exporttermékek a mai Magyarországon még mindig stratégiai jelentőségűek. Ezt várta mindenki a meghirdetett nemzeti agrárprogra mtól is. Sajnos, az elmúlt év nyarától már hallani lehetett az én felszólalásom utáni államtitkári válaszból is, hogy a kormány valami egészen más utat választott, majd az adótörvénytervezetek kiadásakor, ősszel nyilvánvalóvá vált, hogy a monetarista lobb y a kormányon belül félrelökte a szakminisztérium érveit és - mint előző felszólalásomban már elmondtam - ahelyett, hogy a termelők megsegítésére próbált volna a jövő érdekében forrásokat biztosítani, megpróbálta a semmit lefölözni. Az európai integráció c éljaival és elfogadott normáival teljesen ellentétes, ittott a magyar alkotmányt sértő megoldásokkal fűszerezett őstermelői adótörvényt sajnálatos módon az ellenzék tiltakozása ellenére a kormánypártok törvényerőre emelték, annak ellenére, hogy igen sok a gármérnök kolléga ül ezekben a frakciókban. Az 1996 novemberében jóformán üres Háznak elmondott felszólalásomban az alábbiakat mondtam: "Szeretném tudni, mit szólna egy francia farmer
