Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
1146 teher például azokon az ingatlanokon, amelyek fedezetül szolgáltak volna a hitelező követ elésének kielégítésére. Tisztelt Ház! A második módosító indítvány - mint említettem - a 43. sorszám alatt található az együttes jelentésben. Ez szintén egy elhagyásra irányuló indítvány. Azt indítványozom, hogy maradjon el a törvényjavaslat 12. §ában a c sődtörvény 38. § (5) bekezdésének javasolt szöveg, amely azt mondaná: "Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontja előtt óvadékot nyújtott, a felszámolás kezdő időpontjában az óvadéki szerződés megszűnik, és az óvadék tárg yát képező vagyont a felszámoló részére ki kell adni". Tisztelt Ház! Álláspontom szerint ez a rendelkezés messze túlmutat azon a mértéken, ameddig egy különleges rendelkezés eltérhet az általánostól, hiszen az óvadéknak a polgári törvénykönyvben rögzített lényegét és természetét teljesen megváltoztatja. Nézzük meg, hogy a polgári törvénykönyv 270. § (1) bekezdése mit mond az óvadékról! Azt mondja, hogy "Ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nemteljesítése vagy ne m szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti. (20.40) Tisztelt Ház! Éppen ezért olyat előírni, hogy az óvadék összegét az óvadék jogosultja adja át a felszámolónak, ez álláspontom szerint jogdogmatikai abszurd um. Megváltoztatja az óvadék alaptermészetét, itt már nem óvadékról van szó, hanem valami teljesen másról és ezt a teljes tartalmi ellentétet szerintem egyetlen specifikus törvény sem legitimálhatja az általános kárára. Ez alapvető jogi garanciákat ásna al á. Gyakorlati jelentősége sincs természetesen ennek a rendelkezésnek - és most hagyjuk el a jogdogmatika területét , ugyanis képzeljük el, hogy a Ptk. alapján joga van kielégíteni magát a hitelezőnek. Éppen ezért mi van akkor - felmerül a kérdés , ha a f elszámolás kezdő időpontja előtti napon megtudja, mondjuk, az óvadék jogosultja azt, hogy elindul egy felszámolási eljárás? Akkor természetesen megcsinálja, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontja előtti napon kielégíti a követelését közvetlenül az óva dékból, és éppen ezért aztán nem is marad semmi, amit átadhatna a felszámoló részére. Ha ez a rendelkezés így megmarad a törvénymódosításban, akkor mindamellett, hogy gyakorlati jelentősége semmi nincs, teljesen aláássa a Ptk.nak az egyik alapvető, szerző dést biztosító intézményét. Amikor amúgy is szegényesek a szerződést biztosító mellékkötelezettségek, akkor álláspontom szerint ilyet nem kellene tenni, és ez teljesen ellene hat annak, hogy az emberek, a hitelezők megfelelő felelősséget és gondosságot tan úsítsanak a szerződés megkötésekor. Végezetül, Tisztelt Ház, szeretnék még két megjegyzést - azaz először is összefoglalóan azt szeretném mondani, hogy nem szerencsés, ha az üzleti életben bevett és használt fizetési biztosítékok ilyen módon elgyengítésre kerülnek. Természetesen eme gyengítés útjára nem ez a módosítás lép, hanem erre rálépett már az 1993as törvénymódosítás, mert ez vezette be ezt az abszurdumot, hogy megszűnnek az ilyen biztosítékok akkor, amikor a felszámolási eljárás elindul. Nekünk pont osan a hitelezővédelem céljából azt kellene tennünk, hogy visszatérünk az eredeti, 1991es útra, amikor nagyon helyesen azok a követelések, amelyeket ilyen biztosítékokkal biztosítottak, nem képezték részét a csődtömegnek. Végezetül szeretném elmondani azt , hogy amennyire én az Európai Unió tagállamainak csődjogát ismerem, egyetlen olyan ország sincs közöttük, amely ne juttatná privilegizált helyzetbe a biztosítékokkal rendelkező hitelezőket, sőt, a német és osztrák mintára általánosnak is nevezhető európai megoldás az, hogy a biztosítékokkal terhelt ingatlanok a biztosíték erejéig nem is részei a csődtömegnek, hanem azokra a biztosítékokat kikötő hitelezőknek úgynevezett külön kielégítési joguk van. Én ezt szeretném megfontolásra ajánlani a Pénzügyminisztér ium képviselőinek és tisztelt képviselőtársaimnak is. A mi célunk a hitelezők védelmének erősítése, ahogy azt Bauer Tamás képviselőtársam nagyon jól és nagyon hangsúlyosan megfogalmazta. Ezért valóban olyan törvénymódosítás szülessen, ami ezt a célt szolgá lja és nem az ellenkezőjét. Köszönöm a figyelmet.
