Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FARKAS IMRE (MSZP):
1138 Az egyik ilyen fontos kérdés, hogy ki tekinthető hitelezőnek. Itt elsősorban nemcsak a követelés 1 százalékának befizetését tartottuk fontos kérdésnek, hanem olyan, elvileg nem nagy súlyt kapott kérdést is, hogy miért fordulhat elő az, hog y az adós által nem vitatott követelés helyett a következőben csak az adós által elismert követelés kerülne megfogalmazásra. Ugyanebbe a körbe tartozik, hogy a vagyoni követelés helyett miért a pénzkövetelés kerülne előírásra. Ezzel kapcsolatban komoly vit a volt a bizottságunkban, született is bizottsági indítvány, úgy érezzük, hogy ezt még át kell rágnunk. A másik ilyen fontos kérdés a hitelezői választmány létrehozásának feltételrendszere. Az előterjesztő szintén nem támogatta az egyik módosító javaslatot sem, így aztán ennek hiányában előfordulhat, hogy gyakorlatilag hiába deklarálja a tervezet, hogy csak egy választmány hozható létre, a jelenlegi szabályok szerint akár több választmány is alakulhatna. Az egyik javaslat éppen arra irányult, hogy melyiket lehet tekinteni az igazi választmánynak, egy másik javaslat pedig úgy próbálta a kérdést megoldani, hogy a hitelezői követelések többségét írta elő, és így egyértelművé válik, hogy csak egy választmányt lehet létrehozni. A harmadik ilyen kérdés a hitelezői követelés 1 százalékának befizetése körül alakult ki. A javaslatot szintén nem támogatta sem az előterjesztő, sem a bizottságok. Úgy érezzük, hogy ma már azt a javaslatot felvetni, hogy ez az 1 százalék ne kerüljön megállapításra, egyáltalán nem lehet. Ug yanakkor úgy érezzük, hogy e témakörben mégis vannak fontos részletkérdések, amelyekről szót kell váltani. Csak kettőt említenék ezek közül. Az egyik például az, hogy az állami hitelezőknek kötelező lesze bejelentkezni olyan esetben is, amikor tudják, hog y a cégből már semmi bevételre nem lehet számítani - azt hiszem, ez a legfontosabb kérdése ennek. A következő ilyen fontos témakör a felszámolók díjazásának a kérdése. Meg vagyunk arról győződve, hogy az 1 százalék előírása nem fog megoldani minden kérdést . Több javaslat is érkezett ebben az ügyben. Úgy látjuk, hogy ezekkel foglalkozni kell. Ha egyszerűen nem működőképes a díjkiegészítési számla, akkor emellett szó nélkül nem lehet elmennünk. A jelenlegi javaslatokat mi is problémásnak tartjuk, de úgy érezz ük, hogy a felszámolások további működtetése érdekében komoly javaslatra van szükség. Egyáltalán azt nagyon sajnáljuk, hogy miért nem a fő kérdés került a törvényben megváltoztatásra; mégpedig az, hogy a felszámolók közül valójában kik kapják azokat a megb ízásokat, ahol a cég működtetése vagy az eszköz értékesítése során komolyabb jövedelemre lehet szert tenni, míg más cégek esetében egyértelmű, hogy gyakorlatilag a felszámolási költségek sem fedeződnek. Ez a négy témakör volt, amelyekkel, úgy érezzük, a bi zottságban sokat foglalkoztunk, és mindenképpen fontosak ahhoz, hogy ezt a törvényt el tudjuk majd a részletes vitát követően fogadni. Utolsóként egy formai kérdéssel foglalkoznék. Azért mondanám el a bizottság álláspontját viszonylag alaposabban, mert úgy érzem, ezzel általában nem foglalkoztunk eddig sem, és megítélésünk szerint a jövőben mindent meg kellene tenni, hogy hasonló javaslatok ne kerüljenek a bizottságok elé. Konkrétan a dr. K. Csontos Miklós képviselő által - aki sajnálatos módon azóta elhuny t - benyújtott 16 olyan javaslatról szeretnék szólni, amelyek gyakorlatilag a "kell", illetve a "köteles" szavak kiváltására irányultak. (20.00) Több törvény és több törvényjavaslat kapcsán jöttek elő hasonló problémák. Sajnos, hogy most foglalkozunk ezzel , de úgy látjuk, hogy K. Csontos Miklós halálával nem szűnnek meg az ilyen és hasonló javaslatok. Más ajánlásokból máris arra lehet következtetni, hogy többen átveszik ezeket az elképzeléseket, és erre valamilyen megoldást kell találni. Úgy érezzük, hogy a z előterjesztőnek korábban kellene ennek a problémának elejét vennie, és az előterjesztés során számolnia kellene ezekkel a dolgokkal, és olyan előterjesztést beterjesztenie, ahol
