Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
1131 felelőssége tudatában, akkor ehhez hozzájuthat. Ezt mi is tudjuk támogatni. A mi javaslatunk is ezt célozná: ha valamilyen - bármilyen - ráutaló irat alapján nyilvánvaló, hogy ha dirokkant, hadiözvegy vagy hadiárva, akkor ebből ne rekesztődjön ki. Ez volt az a három pont, amelyet a részletes vitában elő kívántam vezetni. Azt elmondanám, hogy az igazolások adminisztratív megkönnyítése érdekében a mi módosító indítványunkhoz még egy csatlakozó módosító indítványt is beadott Semjén Zsolt képviselőtársam. Kérjük a bizottságot, hogy majd ezt is vizsgálja meg. Még egyszer mondom, hogy nekünk a Jauernikféle javaslat is elfogadható. Összességében az utolsó mondatom a következő - még vannak más módosító indítványaink is, amelyek támogatását kérjük : azt szeretnénk, ha pártok felett a lelkiismeret szava alapján születne valami olyan egyetértés, hogy a Ház nagy többséggel szavazza meg magát az alapjavaslatot és ezeket a módosító indítványokat is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szabó Lajos Mátyás képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azért kértem szót most, mert már az általános vita folyamán, amikor felszólaltam, igyekeztem elég erőteljesen exponálni azt a problémát, amelyből igazából látható - a részletes vita hozzászólásai alapján , hogy a legérzékenyebb pontja a módosítás tervezetének. (19.20) Ez pedig ez a bizonyos igazolások beszerzése. Hogy mennyire így van, az élet nagyon gyors igazolását adta ennek, hiszen az általános vita utáni következő fogadóórámon azonnal többen megjelentek, hogy úgy mondjam, igazolandó azt, amit már akkor kezdtünk látni. Én ak kor azt kértem, hogy próbáljunk meg ebben a kérdésben valamilyen megoldást találni, mert a történelem azóta darálta az időt, darálta vele együtt az embereket és teljes egyértelműséggel vesztek el papírok vagy olyan anomáliák is keletkeztek, hogy például do kumentum hivatalos helyen eltűnt, ugyanakkor magánszemélynél pedig, ha úgy tetszik, saját irattárban, a családi irattárban létezik. Ugyanakkor eddig nem volt lehetőség ennek érvényesítésére. Úgy veszem észre, hogy igaziból e problémakörben két pó lus rajzolódik ki. Az egyik az, hogy nagyon szigorúan csak az irattárakra s a többire hagyatkozva, nem tudomásul véve a történelem időben elkövetett, irattárat is romboló eseményeit, a másik pólus talán ez az alanyi jogúság lenne. Szeretnék csatlakozni mos t teljes - hogy úgy mondjam - támogatásommal Jauernik István gondolatához. Ahhoz a gondolathoz, amelyik az úgynevezett - mondjuk így - nyilatkozattételt hozta a módosító indítványában e probléma kezelésére. Azt hiszem, hogy ez a középút azért is járható, m ert ez is jogilag nagyon jól megfogható, kezelhető, hiszen egy olyan módon körülbástyázható nyilatkozat megtételéről van szó, amely - azt hiszem - meglehetős erőteljes felelősséggel ruházza fel azokat, akik önként oly nyilatkozatot tesznek, amely valóban v alami már be nem szerezhetőt képes pótolni ezen módosítás elfogadása esetén. Ugyanakkor, ha a rendeletben - amire képviselőtársam is utalt - az előterjesztő is tudna azonosulni ezzel a módosító indítvánnyal - végrehajthatná azokat a módosításokat egy ilyen elfogadás esetén, amelyekkel e felelősség súlyát tovább lehetne növelni. Hadd utaljak vissza arra, hogy esetleg a visszakövetelés határidejét vagy az összeget kamatos vagy akár büntetőkamattal növelt módon lehetne hosszabb időn keresztül visszatéríteni. É n tehát azt szeretném kérni az előterjesztőktől, hogy próbáljanak meg ebben a történelmileg igen delikát helyzetben a megengedőbb formula felé menni, mert azt hiszem, hogy olyan sor kérdéséről van itt szó a személynek, az egyénnek, ráadásul életének egy vé gső szakaszában - sajnos így telik az idő , amelyikben én azt hiszem, egy ilyen bürokratikus alapra visszavihető tévedés sokkal nagyobb tévedés mindazoktól, akik ilyenkor törvényhozással foglalkoznak, mintha ne adj'
