Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1122 Bár az ország építésikavics- és homokásványvagyonának zöme torlatokban és hordalékokban található, innen az ásványi anyagot a mai gyakorlat szerint igen sokféle engedély birt okában lehet kinyerni. Lehet mélyépítésre hivatkozva jegyzői engedéllyel, tereprendezésre hivatkozva földhivatali engedéllyel, új állóvíz létesítésére hivatkozva vízügyi engedéllyel, vizek medrének kotrására hivatkozva szintén vízügyi engedéllyel, s végül bányászati engedéllyel bányászati koncesszióval követ, kavicsot, homokot bányászni. Bányajáradékot azonban csak ez utóbbi esetben kell fizetni az államkasszába. Javaslatunk tehát megszünteti ezt a visszaélésre bőven alapot adó helyzetet, mely szerint Magya rországon mintha kétféle ásványi nyersanyag lenne: az egyik az, amelyik kizárólagos állami tulajdonban van, s mely után bányajáradékot kell fizetni, a másik pedig az, amelyhez a bányatörvény megkerülésével bárki ingyen, de legalábbis olcsón hozzájuthat. Má sodik kérdésként egy rendkívül lényeges kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ez biztosítja, tisztelt képviselőtársaim, hogy nagy nemzeti olajtársaságunk, a Mol privatizációja folytatható legyen. Jogilag talán nem a legelegánsabb megoldás egyik törvény másikkal történő módosítása, gyakorlati szükségessége és technikai könnyedsége okán mi most mégis ezt az utat választottuk, amikor a koncesszióról szóló, 1991. évi XVI. törvényt és az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló, 1995. évi XXXI X. törvény egyegy paragrafusát ezzel a bányatörvénnyel módosítottuk. Valamennyi, egykor állami, de időközben bizonyos mértékig privatizált gazdálkodó szervezet esetében ugyanis alapvető problémát okoz, hogy a többségi állami tulajdon utóbb történő megszűn ésével az általa addig jogszerűen gyakorolt, koncesszióköteles tevékenységet, vagy éppenséggel koncessziós jellegű, de egyedi engedéllyel folytatott tevékenységet új koncessziós pályázat kiírása és koncessziós szerződés megkötése nélkül is folytathatjae. Ellenkező esetben ugyanis a privatizáció keretében egyszer már megszerzett vagyoni értékű jogaik megtartásáért az addigi befektetőknek koncessziós tenderen kellene részt venniük, ha bennük az állami tulajdoni többség időközben megszűnt. Ez nemcsak velük sz emben méltánytalan, de a cég értékének azonnali zuhanásához, s a privatizáció csak igen előnytelen feltételek közti folytathatóságához vezet, vagy éppenséggel a privatizáció folytatását zárja ki, s így nemzetgazdaságilag is igen hátrányos. Minthogy a nemze tközi bányászati gyakorlattól sem idegen, hogy stratégiai jelentőségű ásványi nyersanyagok bányászatára létrejött nemzeti vállalkozások részére törvény különleges jogokat biztosít, mi ennek megfelelő módosítást javaslunk most támogatni a szavazás során, me ly javaslat egyidejűleg arról is rendelkezik, hogy az állam szükséges rendelkezési joga megfelelő szavazati jogon, azaz szavazatelsőbbségi részvénnyel biztosított marad a kisebbségi tulajdonrész esetében is. Harmadrészt a sokat vitatott geotermikus energia , energiahordozó kérdésköréről kívánok pár mondatot szólni. Ezzel a törvénymódosítással kettéválasztottuk a geotermikus energiahordozó és a geotermikus energia fogalmát. A geotermikus energiahordozó mint olyan, az esetek túlnyomó többségében a víz, s ennek kizárólagos állami tulajdonjogát, illetve a vízügyi hatóságok ez irányú szakmai kompetenciáját így nem érinti a törvényjavaslat. Eredeti törvényjavaslatunk sem kívánta egyébként érinteni. Viszont a bányatörvény hatálya alá vontuk a geotermikus energiát ma gát mint energiafajtát, mely egyébként önmagában is kizárólagos állami tulajdon, de mely többféle energiahordozó közeg közvetítésével válhat technikailag hozzáférhetővé. Amennyiben ez a közeg mégis a kitermelt termálvíz lenne, úgy azt továbbra is vízjogi e ngedély alapján lehet csak kitermelni, s a kitermeléssel nem a víz, hanem az általa felszínre szállított energia kerül a vállalkozó tulajdonába, mindezért ő így már bányajáradékot köteles az után fizetni. Negyedikként megemlíteném, tisztelt képviselőtársai m, hogy külön fejezet foglalkozik ezután a bányászat erkölcsi és anyagi megbecsülésével, s ezáltal mi, törvényhozók egyúttal bepótoljuk azt a hiányt, amit a '93. évi bányatörvény meghozatalakor idéztünk elő. A bányászok kiemelten nehéz és veszélyes, sajáto san egyedi körülmények között végzett munkáját ugyanis a világon mindenütt
