Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
1120 Mindössze hét korosztályról lett volna szó, igen csekély számú érintett ez a kör, akit önök juttathattak volna egy lehetőséghez. A szűkkeblűség ezen a téren indokolatlan és megmagyarázhatatlan. Emberileg pedig, igen tisztelt képviselőtársaim, azért nem lehetett megszavazni ezt a javaslatot, mert önök nem fogadták el azt a módosítást, hogy akik ávósok voltak, akik '56ban részt vettek a forradalom leverésében, akik karhatalmisták voltak '56ban, azok ne kaphassanak ettől a közalapítványtól életjáradékot, mert méltatlanok arra, hogy egykori üldöztetésük után ettől az államtól bármiféle juttatást kapjanak. A külügyminisztériumi államtitkár azt mondta, hogy a békeszerződés alapján erre nincs lehetőség, nem lehet korlátozni a jogokat. Én arra kérném az államtitkár urat, olvassa majd el a miniszter által beterjesztett törvényjavaslatot, amelynek a 2. §a (5) bekezdése kimondja, hogy a közalapítvány szabál yzatában az életjáradékban részesítést meghatározott feltételekhez köthetik. Igen tisztelt Ház! A törvény nem kötheti feltételekhez; az a közalapítvány, ami még létre nem jött, majd feltételekhez kötheti. Mi nem akartunk asszisztálni ahhoz, hogy azok, akik az emberiség ellen igen komoly vétségeket követtek el, utólag a magyar államtól bármiféle járadékban részesüljenek. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A Magyar Szocialista Párt szavazatának indokolására mega dom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. A Magyar Szocialista Párt ezt a törvényjavaslatot megszavazta. Megszavazta azért, mert a kárpótlás egész folyamatának logikus végkifejletéhez érkeztünk. Egy törvény van reményeink szerint hátra, amellyel a magyar törvényhozás az adósságait a kárpótoltak irányában letudhatja. Én megértem azt, hogy ellenzéki képviselőtársaink tartózkodtak. Itt a részletes vitában, az általános vitában is, aki érdeklődött a téma iránt, fültanúja lehetett az érveknek, ellenérveknek. Én úgy gondolom, hogy nekünk elsősorban arra kell szorítkozni, hogy megmagyarázzuk, hogy miért szavaztunk úgy, ahogy. Engem őszintén meglepett most Sepsey Tamás képviselőtársam indoklása, hiszen (A z elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) indoklásának körülbelül a háromnégyötöde arról szólt, hogy azért tartózkodott pártjának képviselőcsoportja, mert egy általuk méltatlannak ítélt csoport esetleg részesülhet a kárpótlás nem túlságosan magas, de mégis valamilyen szerény mértékében. A Szocialista Párt annak idején nem helyeselte a kárpótlást. Ez a vagyoni kárpótlás a közösségi kárpótlásról szóló törvény, amely - ellentétben más állításokkal - igenis végrehajtja a párizsi bé keszerződés rendelkezéseit, elvezet bennünket oda, hogy azokkal az emberekkel, illetve azon közösségekkel kapcsolatban, akik vagyonukat elveszítették, és tulajdonos nélkül maradt hátra ez a vagyontömeg, valamilyen módon méltányos megosztás szerint eljusson az érintettekhez. (Folyamatos zaj.) Nem felel meg a valóságnak az, hogy nem tudható, kik vesznek részt a kuratóriumban. Bárki érdeklődött volna iránta, megtudhatja. Az érintettek, az érintett szervezetek delegá lhattak a majdani kuratóriumba embereket, jelölhettek, ők maguk fognak dönteni arról, hogy kik kapjanak, és milyen mértékű támogatást, milyen mértékű kárpótlást. Mindezt összevéve, némi szomorúsággal állapítom meg, hogy sajnos, itt az indoklásban csak ismé telni tudták magukat képviselőtársaim, és az a fajta emberség, belátás, beleérzés, (Az elnök a csengő megkocogtatásával újból jelzi a felszólalási idő leteltét.) ami egy ilyen témával kapcsolatban, úgy gondolom, elengedhetetlenül szükséges... (Az elnök kik apcsolja a felszólaló mikrofonját.)
