Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
1046 Ugyanakkor, amikor ezt ki kell jelentenünk, egyet kell értenünk azokkal a szakmai véleményekkel, amelyeket itt az előttem szólók közül többen is említettek, h ogy az önszabályozásra vonatkozó törekvéseknek - nagyon helytelenül - gyakorlatilag gátat szab a javaslat. Egyetértünk azokkal a véleményekkel, amelyek hiányolják ebből a törvényből azt a lehetőséget, hogy a törvény által nyitva hagyott kérdések, a gyakorl at és a szereplők önszabályzó tevékenysége, különböző szakmai testületei és ezeknek a testületeknek a valamilyen etikai vagy más formában történő jogi szabályozással való felruházása önmagában a helyzetet jobban megoldaná, mint a jelenlegi minisztériumi ko difikációra bízva a kérdést. Ebből az álláspontunkból következik az - és erre is többen utaltak itt ma már , hogy mindjárt a törvényjavaslat fogalommeghatározásaival kapcsolatos rendelkezéseken meg kell hogy akadjunk, hiszen nem lehet egyetérteni azzal, h ogy a 2. §ban magának a gazdasági reklámnak a definícióját illetően helyes jogi eljárást követ a javaslat. Hiszen hogyan lehet az árufogalom tekintetében - idézem a javaslat szövegét : "a termék, a szolgáltatás, az ingatlan, a jog és a kötelezettség" egy mással köszönő viszonyban sem lévő - jogászok nagyon jól tudják, mire gondolunk - fogalmait összevegyítve ezzel megragadni az áru fogalmát ahelyett, hogy a több évezreden keresztül kialakult és ma is széles körben mindenhol használható magánjogi "dolog" fo galomból indulnánk ki, és annak megfelelően az ingatlan és az ingó jogok, a vagyoni értékű jogok, illetőleg a kötelezettségek szokásos klasszifikációját alkalmaznánk? Úgy gondoljuk, hogy az ilyen zavaros és egymással nem illeszthető fogalmaknak az alap, k ulcsfogalom meghatározásának a megoldási módja, amely a javaslatban van, semmiképpen sem támogatható, és ennek alapvető, koncepcionális megváltoztatását várjuk majd a vita további során, s képviselőtársaim és az egyes frakciók módosító javaslatait ebben a körben is majd meg kell tenni. A fogalmak pontatlanságát és nem megfelelő eligazítást adó voltát folytatva ugyancsak ezek közé kell sorolni a burkolt reklámra, illetőleg tudatosan nem észlelhető reklámra vonatkozó ajánlott terminus technicusoknak a jelenle gi formájában való elfogadását. Nincs módom részletesen bemutatni azokat az eltéréseket, amelyek a jelenleg hatályos médiatörvényben és az itt javasolt fogalmak értelme között fennállnak. Két következtetés adódhat: vagy nem olvasták el a javaslat készítői a hatályos médiatörvényt, vagy pedig egy azzal szembenálló fogalmat kívánnak ugyancsak törvényi erőre emelni. Biztosan prognosztizálható az eredmény: egy zavaros és követhetetlen, jogbizonytalansággal járó jogalkalmazói gyakorlat. A fogalmak nem pontos és nem kielégítően meghatározott jellege általában igen nagy gyengéje ennek a javaslatnak. De természetesen a tartalmi kérdések közül kiemelkedő jelentőséget fog majd kapni - és erre itt nagyon sokan hivatkoztak, én nem kívánok ezzel részletesen foglalkozni - a reklámkorlátozások köre mind az általános reklámtilalmakat, mind pedig a részleges reklámtilalmakat tekintve. Azt hiszem, azzal itt senki nem tud vitatkozni, hogy legjobb lenne, hogyha sem a dohányárut, sem pedig az italtermékeket semmilyen reklámozássa l nem lehetne népszerűsíteni. Ez azonban természetesen a mi álláspontunk szerint sem tartható ma, és ebből a szempontból tudomásul kell venni azt a tényt, hogy különböző korlátozások, különböző előírások és fogalomkiemelések és valamilyen keretek közé, meg felelő szigorú és szankcionáltan számonkérhető feltételek közé helyezése ezeknek a tárgyaknak, ezeknek a reklámhoz oly sok szempontból kötődő tárgyaknak a fogyasztási szokásokat talán nem negatív irányban valóban befolyásolhatja; bár hangsúlyozom: nagyon s ok és parázs vitát fogunk ezzel kapcsolatban még nyilván a bizottságokban lefolytatni. Egyet szeretnék külön is kiemelni: az általános reklámtilalmak körében ugyan egy kimerítőnek szánt felsorolás próbál a közerkölcsöt, a jó ízlést sértő és általában a fél elemérzetet kifejező reklámok elé teljes, generális tilalmat állítani; ugyanakkor nem foglalkozik az utóbbi időben különösen Németországban igen sok vitát és bírósági döntést - mégpedig a reklámozókkal szembeni döntést - kiváltó sokkoló hatású reklámokkal ez a javaslat foglalkozni. Ezek a hatások nem a közízléssel, nem a jó erkölccsel és talán nem is a félelemérzettel azonosíthatók. Valószínűleg szükség lesz itt egy
