Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
105 ismételten visszatér az energiaár kérdésére. Tisztelt képviselőtársaim, ezzel bekódolta az inflációs várakozást az országba, ezzel bekódolta azt, hogy a vá llalkozók, a gazdaság szereplői előre számítanak negyedévvel később a következő energiaáremelésre, és bekódolta azt, hogy sem a családok, sem a vállalkozók nem tudnak normálisan éves terveket készíteni, nem tudnak normálisan kalkulálni a jövedelmükből, me rt negyedévente újra és újra változásokra számíthatnak. Ez az igazi óriási probléma, tisztelt képviselőtársaim, és ez nagyon messze van az antiinflációs politikától. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : É n is köszönöm. Megadom a szót Toller László úrnak, Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőhelyettesének. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az energiaárakról sokat szóltunk a parlamentben, a közvélemény előtt igazán széles körbe n felfokozott érdeklődés kíséri minden évben azt, hogy milyen mértékű és milyen nagyságrendű lesz az energiaáremelés. Ugyanakkor viszonylag keveset szólunk arról, hogy ennek mi az oka. És ez nem a mindenkori kormányok "megtették vagy nem tették meg" kérdé séhez tartozik, hanem ahhoz a triviális tényhez, hogy az energiaiparunk olyan állapotban van, amilyen állapotban van. (Dr. Szabad György: Negyven év!) És mikor meg kell kérdezni azt, hogy miért kell energiaáremelés, akkor választ kell adni arra a kérdésre , hogy miért kell privatizáció. Ennek az országnak az energiaipara 60 százalékban széntüzelésű erőműveken vagy olajtüzelésű erőműveken alapszik. A széntüzelésű erőműveknek pedig ott van hátterükben az a bányászat, amelyet jólrosszul mindenkori kormányok f elfejlesztettek, vagy egyoldalú energiastruktúrát alakítottak ki, de ezt a bányászatot magukkal kell cipelni a hőerőműveknek. A privatizáció során az a kérdés merült fel minden esetben, hogy az új tulajdonosok a hőerőművet nagyon szívesen vitték volna, a s zolgáltatást nagyon szívesen vitték volna, azokat a bányákat viszont, amelyek több ezer munkahelyet adnak, eltartanak térségeket senki nem kívánta a magas művelési költségek miatt magával cipelni a privatizáció során. A kormánynak és a privatizációs szerve zeteknek ma is az a dilemmája, hogy bányákkal vagy bányák nélkül értékesítsük az erőműveket, és amennyiben bányákkal értékesítjük, világos, hogy garanciákat kérnek arra is, hogy az árakban tudják realizálni azokat a magas termelési költségeket, amelyeket k ülönösen például Komló térségében egy mélyművelésű bánya okoz. Teljesen természetesen a mindenkori kormánynak mérlegre kell tenni azokat a foglalkoztatáspolitikai szempontokat, azokat a termelési szempontokat, amelyekről viszonylag kevés szó hangzik el az energiaáremelés során. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Varga Mihály úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, n em arról van szó alapvetően, hogy az energiaiparunk milyen helyzetben van. Surján László képviselőtársunk nem arra hívta fel a figyelmet napirend előtt, hogy az energiaipar részben az elmúlt 40 év oka miatt is milyen helyzetben van. Ő arra hívta fel a figy elmet, hogy egyfajta keresztfinanszírozás működik. Egy olyan keresztfinanszírozás, aminek az okai azok a rossz szerződések, amiket már éppen ez a kormány kötött meg az áram- és gázszolgáltató vállalatok eladásakor. Tehát mi nem arra vagyunk kíváncsiak, hog y miért van rossz helyzetben az energiaipar, itt arról van szó, hogy a rossz szerződések kapcsán rossz kifizetések történnek, amelyeknek végső soron az állampolgár issza meg a levét. (9.10) Tehát inkább azt szerettük volna Toller Lászlótól is hallani, hogy vajon kit terhel a felelősség amiatt, hogy rossz szerződést kötött a kormány, vontake már bárkit is ebből a kormányból felelősségre amiatt, hogy több milliárd forintos kifizetések történnek az állampolgárok terhére. Ezen
