Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ):
1039 Csupán emberiek vagyunk, s méltósággal, tisztességgel és hozzáértéssel igyekszünk ellátni egy fontos feladatot." Megítélésem szerint valóban arról van szó, hogy amikor a Magyar Köztársaság Országgyűlése a gazdasági reklámtevékenységgel kapcsolatos törvényt kívánja megtárgyalni, akkor egy nagyon fontos területtel kapcsolatos, régóta várt és régóta húzódó, egységes jog szabály tárgyalását kezdi meg. Valóban olyan területről és olyan kérdéskörről van szó, amellyel kapcsolatban nem jól ismert és oly sokszor elcsépelt politikusi szófordulat az, hogy ez mindenkit érint, hisz a - már ugyancsak a mai vitában idézett - felmérés ek azt mutatják, hogy a 1617 évnél idősebb felnőtt magyar lakosság 8090 százalékban odafigyel a reklámra. Azt mutatják, hogy a különböző termékekkel kapcsolatban - a mosóportól a jégkrémig, a kávétól a cigarettáig - ők bizony emlékeznek a reklámra, és 8090 százalékban olyan választ adnak a feltett kérdésekre, hogy ők találkoztak a reklámmal. Így amikor arról beszélünk, hogy kiket is érint az a törvény, amelynek a tárgyalását megkezdjük, akkor - a népre való hivatkozás hibáját el nem követve - nyugodtan a zt mondhatjuk, hogy az egész ország lakosságát érinti. Ráadásul oly módon érinti a reklám a magyar polgárokat, hogy mindazoknak az álláspontja egyszerre igaz, akik azt mondják, hogy a magyar polgárok nem szeretik a reklámot, de mindazoknak az álláspontja i s igaz, akik azt mondják, hogy szeretik, elviselik a reklámot, nincs semmi bajuk vele. Ugyancsak egy tavalyi felmérés azt mutatja, hogy a magyar polgároknak pontosan 50 százaléka mondja azt, hogy zaklatja a tévében, a rádióban, a sajtóban, a szabad terület en rázúduló reklám, míg a másik 50 százalék azt mondja, hogy ez egyáltalán nem igaz. Sőt például arra a kérdésre, hogy a magyar polgárok hány százalékát zavarná az, ha a mainál jóval több reklám lenne a televízióban és a rádióban, nos, alig több, mint 20 s zázalék kifogásolná a reklám mennyiségének a növekedését. Ezért azt gondolom, hogy a most megkezdődő vitával kapcsolatban nagyon sok érzelmileg átélhető érvet lehet elmondani, és úgy vélem, helye is van az ilyen érvek elhangzásának a magyar parlamentben. U gyanakkor azt is világossá kell tenni, hogy ennek a törvénynek a megtárgyalása nagyon komolyan és nagyon nagy mértékben érinti a magyar üzleti világot. Nem másról van szó, mintsem a magyar gazdaságnak egy olyan szeletéről - a reklámiparról , amely egy ret tentően nagy szelet. 1996ban több mint 50 milliárd forintot költöttek Magyarországon reklámozásra, arról nem is beszélve, hogy forintban kifejezve mekkora értéket képviselnek azok az árucikkek, amelyeket reklámoztak. Egy biztos: a reklám által érintett po lgároknak és a reklámoztatóknak, a reklámiparban tevékenységüket kifejtő üzletembereknek, menedzsereknek, szakembereknek egy kérdésben biztosan azonos az érdeke, és ezt az érdeket mindenképpen szem előtt kell tartania a parlamentnek akkor, amikor erről a t örvényről tárgyal; kiszámítható, áttekinthető, világos szabályokat kell a most megtárgyalandó törvény elfogadásakor meghatározni. Olyan kiszámítható szabályokat, amelyek valóban pontosan és egyértelműen határozzák meg a reklámiparban dolgozók tevékenységén ek a határait, korlátait, valamint olyan kiszámítható szabályokat, amelyek valóban garantálják a fogyasztók érdekeinek a védelmét - ahogy ezzel kapcsolatban expozéjában az államtitkár asszony beszélt. A FideszMagyar Polgári Párt akkor, amikor a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kialakította az álláspontját, nyilvánvalóan szem előtt tartott olyan elvi szempontokat, amelyek közül néhányról már volt szó az eddig elhangzottak során. Nyilvánvalóan rendkívül fontos szempont - é s erről mind a szónoklatom hátralévő részében, mind pedig a törvényjavaslat tárgyalásának a további időszakában nagyon sokat fogunk beszélni, erre sokszor fogunk visszatérni , hogy milyen módon és milyen garanciákkal kell érvényesülnie a fogyasztók érdeke i védelmének. Nyilvánvalóan fontos elvi szempont a piaci verseny fenntartásának, a verseny- és az üzleti tisztesség biztosításának a szempontja.
