Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 4 (250. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
1035 Van egy régi mondás és bölcs közmondás: "Ó desint vires tamen laudanda est voluntas"; mi most ebben a cipőben járunk, hogy "Bár hiányoznak az erők, de dicsérendő a z akarat." Ugyanis ennél a jogszabálynál én legfeljebb csak az akaratot tudom dicsérni, az eredmény azonban meg sem közelíti azt a célt, amit maga a jogszabály előterjesztője határozott meg. Már a törvényjavaslat címe is megtévesztő, mert nem a gazdasági r eklámtevékenység egészével foglalkozik, abból kirekeszti a szabadtéri reklámot, valamint érintetlenül hagyja a rádió és televízió mint műsorszóró által végzett reklámtevékenységet. Mivel a médiatörvény rendelkezései is hatályban maradtak, ez azt eredményez te, hogy a reklám alapfogalma most már ugyan egységes, de a fogalom nem teljes, és a jogszabály sem teljes körű, pedig a gyakorlat éppen azt igényelné, hogy minden reklámot egységes szemlélettel, egy törvényben kellene szabályozni. Ekkor lenne optimális a szabályozás, de hát ehhez kellenének azok a gondos hatástanulmányok. A korábbi szabályozásnak volt egy nagyon lényeges eleme, hogy szétválasztotta a reklám és a hirdetés fogalmát. Ezt a médiatörvény ugyan megszüntette, de létrehozott egy másik megosztást, a reklám és a támogatás fogalmának szétválasztásával. Mivel ez a fogalom ebben az előttünk lévő törvényjavaslatban nem is szerepel, a szponzoring az írott sajtó esetében például egyáltalában nincs szabályozva. Ha figyelembe vesszük azt, hogy készülőben van a szabadtéri reklámokról szóló törvény is, így a jogalkalmazóknak a jövőben is megosztott fogalmakkal kell majd dolgozni. Vannak pontosan körülírt fogalmak a törvényben, például ilyen a fogyasztó: természetes jogi, ilyen személy, olyan személy, de aztán v annak olyanok, amiket nemes egyszerűséggel csak "aki" szóval definiálnak, például a reklámozó: "... a reklámozó, aki...". A fiatalkorú meghatározásánál például egyszerűen fittyet hánynak a polgári jog általános szabályaira, mely szerint a 16. életévét betö ltött fiatalkorút, ha érvényes házasságot köt, minden jogi vonatkozásban nagykorúnak kell tekinteni. Egyáltalán mi szükség van arra, hogy egy törvény előkészítésekor a már szabályozott és jól működő kérdéseket fejvesztetten újraszabályozzuk? Bár dicsérendő az a tény, hogy probléma nélkül sikerült kimásolni a személyhez fűződő jogok felsorolását a polgári törvénykönyvből, csak erre itt semmi szükség, elég utalni rá. Ezek után jogosan állapítom meg azt, hogy az előterjesztő figyelmét semmi nem kerülte el, csu pán a lényeg. Ugyanis a kódexigényűjogalkotás nem abban fejeződik ki, hogy a használt összes fogalmat újradefiniálom, hanem abban, hogy egy adott jogterület egészét általános igénnyel kívánjuk szabályozni. A reklámtevékenységnek a diribdarabban történő és időben elhúzott szabályozása még a tervezését is nehezíti a reklámtevékenységnek és a reklámmal foglalkozó cégeknek. A reklám tipikusan egy olyan terület, ahol csak a terület teljes áttekintése ad alapot a jó törvényi szabályozás megalkotásában. Mivel ebb ől a javaslatból kimaradt a nem gazdasági reklámtevékenység, a politikai hirdetés, a szponzoring, a televíziós és rádiós reklám, a szabadtéri reklámozás, nem felel meg a saját maga által megfogalmazott céloknak sem. Ma igen divatos hangsúlyozni az európai csatlakozás érdekében a jogharmonizációt. A kodifikátor csak akkor kerül igen nehéz helyzetbe, ha nincs mihez igazítani a magyar jogot, mert közösségi szinten egyszerűen hiányzik az egységes szabályozás. Hogy valamit mégis mondjon, hivatkozik az áruforgalo m szabadságának alapelvére. Csak itt egy alapvető tévedés van: ez a kereskedelem szabadságát jelenti és nem a reklámozás mint tevékenység szabadságát. A tilalmak között van egy nagyon érdekes tilalom: "Adómentesség, adóelőny, adókedvezmény igénybevételének ígéretét tartalmazó reklám közzététele tilos." Kérem, ha van egy másik jogszabály, amely alapján minden polgár jogosult bizonyos feltételek esetén az állam által nyújtott adókedvezmények igénybevételére, akkor miért kell ennek a lehetőségétől, a megismeré s lehetőségétől a reklámtörvényben elzárni. Ez már diszkriminációs problémát is felvet, mert bizonyos bennfentes körök úgyis ismerik pontosan ezeket a lehetőségeket… az egyszerűbb ember, az állampolgár, a vidéki kisvállalkozó nem ismeri. Vagy adjon, vagy n e adjon az állam egyáltalában
