Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
76 Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Nagy örömömre szolgált , amikor tegnap Kertész Zoltán képviselőtársunk Sopron hetvenöt évvel ezelőtti népszavazásának, akkor a magyar társadalmat átható eseményeiről számolt be. Sopron a magyar történelemben mindig kiemelkedő, fontos helyet töltött be. Tulajdonképpen az ország e gyik nagy nyugati kapuja volt, amelyeikben a soproni céhek mindig kiemelkedő munkát végeztek. A soproni szőlészek, a soproni szőlőtermelők és az ottani mezőgazdaság, amely kétségtelenül magyar szívű, de általában német nyelvű poncihsterekből állt. Ezzel a tettükkel is Magyarországhoz való hűségüket bizonyították. Nagyon nehéz évek következtek az ötvenes években is Sopronra. Annak idején egyszerűen a város megközelíthetetlen volt. Különböző engedélyek voltak szükségesek. Amikor hivatalosan jártam ott, akkor is legalább háromszor igazoltattak, míg a városba beérhettem és beérkeztem. A város akkor kétségtelen befelé fordulva, hisz iparfejlődés nem volt, semmiféle fejlődésre nem kerülhetett sor, és tovább folytatta tudományos, megalapozó munkáját Házi Árpád, a m egboldogult barátom, Csatkai Endre (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi, hogy a felszólalási idő lejárt.), vagy a környezetvédelemben is és a várostörténelemben is szerepet játszó Fridrich István tulajdonképpen nagyon jelentős munkát végeztek. Én szere tném, hogyha kompenzációként Kassát, illetve Sopront (Kisebb derültség a teremben.) – Kassát azért említettem, mert hasonlóképpen szabad királyi város volt, tehát hasonló helyzetű és hasonló (Az elnök pohara megkocogtatásával jelez, hogy a felszólalási idő lejárt.) terület volt – , kompenzációban részesítenénk valamilyen módon, és szeretnénk, hogyha Sopron visszanyerné régi fényét és jelentőségét. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a teremben.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csapod y Miklós képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök úr! Soproniként különös örömömre szolgál, hogy ennek a városnak ez a történelmi évfordulója nem járt úgy, mint a millecentenárium számos ünnep i eseménye, tehát nem egyszer, hanem kétszer beszélhetünk erről a tisztelt Ház előtt. Fontos az, hogy ami Sopronban történt, milyen üzeneteket hordoz a ma számára. Az a 71,25 százalékos igen, amely Sopron és a környező falvak lakossága részéről a magyar an yaország, Magyarország mellett voksolt, két dolgot üzen ma nekünk: az egyik az, hogy fontos, minden körülmények között fontos a hűség a hazához, hűség a területhez, ahhoz a közösséghez, ahol és amelyben élünk. A másik üzenet nem más, mint példáját ritkító módon az akkor divatos wilsoni elveknek a maga korában szinte egyedülálló megvalósítása, nevezetesen nemzetközi ellenőrzés mellett az önrendelkezés, a saját közösségről és területről való véleménynyilvánítás tiszteletben tartása. Igen, fontos az, hogy Sopr on a magyar anyaországnál maradt. Sajnos disszonáns hangok ma is vannak természetesen, hiszen közforgalomban vannak Ausztriában olyan vélemények, olyan kiadványok is, amelyek azt a címet viselik a címlapukon, hogy Sopron Burgenland elveszett szíve. Azonban most, amikor erre a hetvenötödik évfordulóra emlékezünk, akkor számunkra ugyanazok az európai normák, ugyanazok az igények és remények döntők, amelyek számunkra '89ben a határt átjárhatóvá tették, és amelyek ennek a régiónak a számára a békés együttműköd ést és együttélést biztosítják. Nem vitatom azt, hogy Sopron és környéke többségében milyen nyelvű volt. Nem ez a döntő, hanem az, hogy valamennyien hungarusok voltak, és amikor az ország romokban állt, és az egész állam tehetetlen volt, akkor ők a szavaza tukkal tudtak dönteni. A mai napig és mindnyájunk számára is példamutató módon. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
