Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 16 (238. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
5 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlé s! A kormány megbízásából a mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Vastagh Pál igazságügyminiszter úr. Megadom a szót. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hé t folyamán egy napirend előtti hozzászólás során súlyos váddal illették a kormányt. A közvélemény tisztességes tájékoztatása érdekében és a kormány becsületének védelme okán is szeretném annak tárgyszerű és pontos magyarázatát adni, hogy miért késik a mini szterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény, mi ennek a késedelemnek valódi oka, és mi az ezzel kapcsolatos félremagyarázás lényege. Szájer képviselő úr nem először állította a parlamentben azt, hogy a kormány azért nem kívánja szabályozni a minisz terek és államtitkárok jogállását, valamint felelőségét, mert, idézem: "A kormány a törvény nélkül bizonytalan helyzet fenntartására spekulál azért, hogy a kedvező jövedelemszerző helyzetet is fenntartsa." Magyarán, tisztelt képviselőház, azért nem születe tt meg ez a törvény hat esztendeje, mert a kormány tagjai esetleg attól tartanak vagy tartottak, hogy elveszítik hat hónapi felmondási időre járó juttatásukat. Ez a nyilvánosság előtt elhangzott kijelentés olyan minősítést sugall, amelyet a kormány volt és mai tagjai nevében leghatározottabban visszautasítok. (Gyér taps a bal oldalon.) Nem voltunk és nem vagyunk olyan pénzsóvárok, olyan szatócslelkűek, hogy foggal, körömmel ragaszkodnánk a hat havi felmondási időbe foglalt juttatáshoz, és ezért késleltetnén k szándékosan egy fontos, a közjogi berendezkedés szempontjából fontos törvény megalkotását. Ez a kicsinyesség és kisstílűség, meggyőződésem, hogy nem volt, és nem is lehet egyetlenegy magyar kormány jellemzője sem, sem a múltban, sem a jövőben. Bármennyir e is támadják önök politikailag a kormányt, arra nincsen joguk, hogy a kormány tagjainak emberi tisztességét kétségbe vonják, ebben az esetben pedig véleményem szerint ez történt. Ráadásul nagyon világosan ismertek az okok is, hiszen február 27én elhangzo tt interpellációjára adott válaszomban, képviselő úr, ezt részletesen ismertettem. Az ok valójában nem más, mint a parlamenti pártok által közösen vállalt alkotmánymódosítási moratórium 1994 ősze óta. Alkotmánymódosításra van szükség ahhoz, hogy a törvényj avaslat parlamenti vitája megkezdődhessék, és erre csak akkor van esély, ha erre a parlamenti pártok igent mondanak. 1994ben elkészült a törvény tervezete, ezt is nagyon jól tudja képviselő úr. Ahogyan azonban a népszavazási törvény, mely szintén alkotmán ymódosítást igényel, nem kapta meg a politikai pártok támogatását az alkotmánymódosítási moratórium miatt, ez esetben sem számíthattunk erre. Nem egyszerű kérdésekről van szó, hiszen az alkotmány nagyon fontos részének koncepcionális jellegű átdolgozásáról van szó, amely nyilvánvalóan csak az új alkotmány előkészítése során történhet meg. Az Alkotmánybíróság valóban hatályon kívül helyezte a hatályos szabályozást, de nem a felmondási időre járó juttatás törvénytelensége miatt, hanem a szabályozási szint meg nem felelő volta miatt, és egyben július 15éig utasította az Országgyűlést, hogy ezt a mulasztását pótolja, a jogállás, a díjazás és a felelősség valamennyi kérdésére egységes törvényi szabályozást terjesszen elő. (15.10) Ez a tervezet is elkészült. Ön, amikor rendkívüli ügyben hozzászólásra emelkedett, tudta, hogy frakciója már megkapta a törvénytervezetet, és megkapta a törvénytervezet vitájáról szóló meghívást. Azzal is tisztában kellett lenni, képviselő úr, hogy a kormány nem elodázni akarja a problém a megoldását, hanem a megfelelő feltételeket keresi, sőt a jelenlegi hatályos szabályozásnál még szigorúbb szabályozási módot javasolt. Ez tehát az igazság, ezért késik – remélhetően nem sokáig – a törvény elfogadása, és az ügy kapcsán ismételten azt emelh etem ki, tisztelt Ház, hogy a politikai küzdelmeknek is megvannak a
