Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
112 nincsen értelme egy – mondom még egyszer: napirend előtti témához képest porszemnyi méretű – ügyben itt, a parlament plenáris ülésén, egy újabb kis "mikrokabátlopási" ügyet előállítani. Én azt gondolom, hogyha bármelyik frakcióvezető ilyen jellegű udvariassági választ ad hozzá tájékoztató levelekkel vagy egyebekkel forduló polgároknak vagy különböző szervezetek vezetőinek, abból azt a következtetést levonni, hogy mindez az adott kezdeményez és támogatását jelentené, ez meglehetősen túlzó. Tisztelt Ház! Ami az úgynevezett privatizációs törvény módosításával kapcsolatos véleményünket illeti, én három kérdésről szeretnék beszélni. Az első kérdés az, hogy most, ebben a mai vitában a három szabadd emokrata képviselőtársunk által benyújtott törvénymódosító javaslat általános vitájában, illetve a részletes vita korábbi szakaszában egy kérdés, megítélésem szerint, sajnos kis hangsúllyal merült föl. Ez pedig az, hogy valóban a parlament fogadta el a pri vatizációs törvényt, mint minden törvényt a magyar jogrendszer értelmében a parlament fogad el. Azért emlékezzünk vissza, hogy a végül is elfogadott privatizációs törvényt kizárólag a kormánypárti képviselők támogatták. Ez egy olyan privatizációs törvény v olt, és egy olyan privatizációs törvény, amely a kormánypártok – a Szabad Demokraták Szövetségének, illetve a Magyar Szocialista Párt – szakmai és politikai álláspontját tükrözi, amely privatizációs törvény nem tükrözi az akkor, a törvény megtárgyalásakor működő négy ellenzéki párt szakmai és politikai álláspontjait. Ebben semmi bűn nincsen, nehogy valaki ezt félreértse, ez a törvényalkotás természetes menete. Az egy más kérdés, ami külön elemezhető, hogy mennyiben helyes az az éles szakmai és politikai cez úra, ami a kormánypártok és az ellenzék véleményében az elmúlt hat év során folyamatosan tapasztalható, és ami a mindenkori kormánypártokat meglehetősen furcsa helyzetbe hozza, valahogy becsukódik a fülük a szakmai és politikai kritikára, és nem kooperatív – nagyon kevés szakmai törvényt leszámítva – az ő magatartásuk fontos törvényeket illetően. Még egyszer mondom: az ilyen körülmények között elfogadott privatizációs törvénnyel kapcsolatban a kormánypárti képviselők már a törvény elfogadá sakor azt mondták, hogy a privatizációs törvény működési tapasztalatai alapján – természetesen – vissza kell majd térni arra a kérdésre, hogy kisebbnagyobb részben módosítandóe a privatizációs törvény. Én a magam részéről, áttanulmányozva a vita eddigi s zakaszát, alaposan elolvasva az előterjesztő képviselők törvénymódosító javaslatát, nem azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy ez a mostani törvénymódosítás – annak az eredeti változata – azt a célt szolgálná, hogy a privatizációs törvény több mint egyéves m űködési tapasztalatainak valamennyi vonatkozása alapján levonható következtetések benne lennének ebben a törvénymódosításban. Ez a mostani törvénymódosítás – s még egyszer mondom: az eredeti, a három szabaddemokrata képviselő által benyújtottról beszélek – két célt fogalmaz meg, az indoklásban én ezt nem szeretném felolvasni, ez kellő súlyt kapott, és ez a törvénymódosítás egyébként rendkívül terjedelmes törvény, 11 pontban, 11 kérdésben kívánja módosítani. Azért kívánom én erre a kérdésre felhívni a figyel met, mert időközben azért nem kevés dolog történt a privatizáció háza táján, és ahogy ez a mai vitában is felmerült, a Suchman miniszter úr távozását követően hivatalba lépett új privatizációs miniszter és a kormány is ígéretet tett arra, hogy megtörténik a privatizációnak, a privatizációs szervezetnek és a privatizációs törvénynek is egy átfogó átvilágítása, elemzése, s az alapján egy, a lehetőségekhez képest, hogy az eddigi tapasztalatok alapján azt lehet mondani nagy valószínűséggel, hogy jelentősebb mód osítására kerül sor ennek a törvénynek. (12.20) Ehhez képest érzem rendkívül furcsának és eléggé ki nem hangsúlyozhatónak azt az eljárásmódot, amiről ugyancsak volt szó. Nem szeretném azt hosszan ismételni, hogy a részletes vita mostani szakaszában tárgyal t módosító indítványok milyen módon kerültek a parlament asztalára.
