Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter:
106 formájában, amelynek igenis nyereségérdekeltnek kell lenni, amelynek igenis a részvénytársaságokra, befektetési társaságokra és bankokra jellemző környezetben kell a helyüket megállni. Ha nem ez történik, akkor ezt a vagyont is el fogják kezelni és ott hogyha az alkalmazottak, mivel részben kormánytól közvetlenül függő, vagy pedig éppen a költségvetéstől, legyen aká r kinevezés, fizetés vagy bármi, akkor a döntéseiket mindig olyan mérlegelés alapján hozzák meg, amely kicsit talán politikai ízű, ennek egyértelműen lásd az olasz nagy állami holdingok folyamatos csődjét és botrányait, vagy éppen az osztrákokét is említhe tném. Szóval nem igazán tartós megoldás, hanem bebetonoz egy folyamatos botránysorozatot, amit azt hiszem, hogy mind a kormánypárti képviselők, mind az ellenzék ezen a területen a privatizáció érdekében igenis el akarnak kerülni. Tehát az a Magyar Demokrat a Néppárt zárójavaslata, hogy mielőbb ezzel a kérdéssel a parlament foglalkozzon, készüljön, előterjessze és ebben és igenis meggyőződésünk, hogy emiatt magát a szervezetet is ketté kell választani és a vállalkozói vagyont működtető egységet piacgazdasági környezetbe illeszthető, társasági formában kell működtetni. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Az imént már megadtam a szót Raskó György úrnak, amikor a monitoron észrevettem Csiha Judit miniszter asszony jelentkezését, ez ért adok csak most szót. DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Valóban Torgyán József frakcióvezető úr felszólalása után jelentkeztem, de nagyon örülök, hogy meghallgathattam Raskó ú r fölszólalását is. Így most mind a kettejükre reagálnék röviden. A Torgyán frakcióvezető úr fölszólalásában egy komoly ellentmondást éreztem, amikor azt kifogásolta, hogy ebben a kormányzati ciklusban lényegében be fogja fejezni a privatizációt a kormány és azért furcsállom, mert éppen a most távozó frakcióvezetőhelyettes úr mondogatta több alkalommal is, hogy hát nem érti, hogy mit foglalkozunk mi privatizációval egyáltalán, hiszen már csak a resztli van hátra. El kellene dönteni, hogy most akkor ez resz tli vagy komoly érték. Én inkább ez utóbbi felé hajlok, hiszen itt mind a stratégiai vállalatok jelentős része, mind a különféle termelő szférában lévő vállalatoknak egy jó része privatizációra vár, ez több mint 500 vállalatot jelent, így resztlinek elég n ehéz lenne nevezni. Kifogásolta a frakcióvezető úr, hogy a nemzeti leltár a mai napig nem készült el. Én csak arra tudok emlékeztetni, hogy ezt a nemzeti leltárt 1990ben kellett volna elkészíteni annak a koalíciónak, amelyik a privatizációt az útjára bocs átotta, amelyik koalíciónak akkor igen hasznos tagja volt a Független Kisgazdapárt, talán akkor kellene reklamálni. Én arra tudok vállalkozni – és erre vállalkoztam is – , hogy a privatizáció döntő részének lezárása után egy közgazdasági és politikai társad almi elszámolást teszünk az ország asztalára, az eddig eltelt 6 év eredményeit és kudarcait bemutatva. Úgy gondolom, hogy a privatizáció egésze, annak a gazdasági rendszerváltásnak a technikai lebonyolítása, amire 1990ben az ország népe szavazott. Tehát é n nem tartom a privatizáció folyamatát egy olyan nemzeti bűnnek, amit itt a politikusok – legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek – az évek alatt a nemzetellenes tudatukból csinálnak, hanem ez egy technikai megoldás. Amint azt a nagyságrendet is nehezen t udom kezelni, amikor itt a luxusautókban megtestesülő privatizációról beszélünk akkor, amikor azt is tudván tudjuk, hogy csak a működő tőke, ami külföldről jött be ennek a gazdaságnak a modernizációjára, az 15 milliárd dollár. Ezzel nehezen állítható szemb e néhány 10 milliót érő akármilyen gyönyörű, szép autó is. Tehát ezeket azért tartom szükségesnek újra és újra elmondani, mert az ország közvéleményének a megtévesztésére alkalmasak az ilyen jól hangzó, ámde minden valóságalapot nélkülöző kijelentések. Ami nthogy nagyon örültem Raskó képviselő úr felszólalásának, különösen az utolsó részének, amiben azt hiányolja, hogy a vagyonkezelésről miért nem nyújtottunk be módosító indítványokat? Jó lenne, ha már lennénk olyan állapotban, hogy erről törvénymódosító jav aslatot tudunk az asztalra
