Országgyűlési napló - 1996. évi téli rendkívüli ülésszak
1996. december 17 (239. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP):
103 DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló különböző módosítások nagy részével a Magyar Demokrata Néppárt egyetért, de továbbra is sajnálat osnak tartja, hogy a hetek óta tartó javítgatások és egyezkedések után továbbra is benne maradtak a végső változatban, módosító javaslatban zavaró megfogalmazások, amelyek kicsit ilyen gumitörvénnyé tehetik magát a privatizációs törvényt. Én azt hiszem, ho gy ezek közül néhányat érdemes megemlíteni, és fölhívnám a figyelmét az ÁPV Rt. vezetőinek és dolgozóinak, hogyha ez a törvényjavaslat és ezen módosító indítványok így kerülnek elfogadásra, akkor a belső szabályzatokban pontosítsák azt, hogy például mit je lent az, hogy állami tulajdonban lévő termőföld értékarányos cseréje! Tehát ezt valahol meg kell külön fogalmazni, mert tudnék ötleteket mondani, hogyan lehet állami tulajdonú földet úgy elcserélni, hogy az papíron értékarányos, a valóságban esetleg mondju k egy fél év múlva már óriási értékkülönbség keletkezik az egyik földterület javára. Azt, hogy megelőzzünk esetleges újabb botrányokat ez ügyben, és azt hiszem, hogy a konstruktív ellenzéki magatartás az, hogy erre a figyelmet fölhívja, valóban az ott dolg ozók és a politikai vezetők érdeke az, hogy erre megfelelő írás legyen, amely majd a későbbiekben szabályozza, hogy ilyen földcserénél a versenyeztetést hol lehet mellőzni és milyen indokkal. Hasonlóan – véleményünk szerint – nem sokat ér az a módosító ind ítvány, ami azt mondja ki, hogy a pályázatot az ÁPV Rt. igazgatósága – kivételes esetben, ha az értékesítés jelentős vagyonvesztéssel járna – , az igazgatósági tagok kétharmadának szavazatával elfogadott határozata eredménytelennek nyilvánítja. Probléma ott van, hogy jogállamban élünk, a gazdasági jogászok egyre kifinomultabb eszközökkel dolgoznak, és itt ugye arról van szó, hogy eredményes pályázatról van szó. Mert ha eredménytelen a pályázat, akkor arról az igazgatóság tagjai nem is szavaznak. Tehát eredmé nyes pályázatról van szó. Végül is lehet, hogy egy 1 milliárdos, papíron kimutatott eszközértékű céget 1 forintért vásárol meg valaki, és ez még lehet, hogy úgy mondjam, a piaci realitásoknak megfelelő adásvétel, és esetleg kapcsolódhat hozzá olyan egyéb k ikötés, ami mégiscsak ésszerűvé és az állam számára kifejezetten előnyössé tehet egy ilyen adásvételt. Na most, amennyiben a későbbiekre nézve, ugye itt ki lehet mutatni könnyen, hogy hát kérem, itt jelentős vagyonvesztés történt, hogyhogy mégis megszavazt a az igazgatóság ezt a bizonyos üzletet. Teljesen mindegy, hogy kétharmaddal vagy annál nagyobb arányban, én azt hiszem, hogy ez gazdasági jogászok számára, hogy "az értékesítés jelentős vagyonvesztéssel jár", amikor piaci versenyben döntünk egy adott álla mi tulajdonú eszköz eladásáról, ez semmit nem mond. Tehát mind a kettőt nagyon jól meg lehet indokolni. Én azt hiszem, hogy ez a módosító indítvány nem igazán szerencsés, és nem fogja segíteni a jobb döntés meghozatalát az igazgatótanács részéről. A Magyar Demokrata Néppárt ugyanakkor egyetért azzal, hogy magát az egyszerűsített privatizációt – ami nagyon döcögősen halad – , ezt gyorsítsuk föl, és nagyon egyetértünk azzal, hogy itt a dolgozók is a későbbiekben tulajdonhoz juthatnak, akár jelentős tulajdonhoz is. Azért azt megint tisztázni kellene, hogy: "A társasági részesedéseket 5050 százalékban a társaság vezető tisztségviselői, illetve dolgozói térítés nélküli tulajdonszerzésére kell fordítani." Most azt, hogy mi a társaság vezető tisztségviselője, az eg y fő – tehát maga az ügyvezető igazgató – , vagy három fő, vagy öt fő, megint nem derül ki belőle semmi. Benne vannak nekem mondjuk esetleg a telepvezetők vagy az osztályvezetők, és még kicsoda más. Szerencsésebb lett volna maradni amellett, hogy az adott v állalat dolgozói között, és döntsék el a dolgozók azt, hogy aztán ezt a megosztást lehet, hogy nem 5050 százalékban, hanem 2575 százalékarányban teszik meg. Én úgy gondolom, hogy nem szerencsés ilyen felefele arányban a menedzsment és a dolgozók között előírni, hogy így kell megosztani az így szerzett ingyenes vagyont.
