Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - Németh Zsolt (Fidesz) - a külügyminiszterhez -"A kijevi nagykövet és a kárpátaljai magyarság" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
3061 3. "A kárpátal jai magyarság szervezeteinek egyes képviselői... felelősségüket nem érzik át... a túlzott egyéni ambíciókat a közösségi érdekek fölé helyezik." 4. "Ma már nem lehet folytatni az elmúlt évek gyakorlatát és a legkisebb kérdéssel is Budapestre szaladni." A ma gyarmagyar csúcs '96. július 5én kelt közös nyilatkozata, melyet a magyar kormány részéről Kovács László külügyminiszter, Tabajdi Csaba politikai államtitkár, Lábody László címzetes államtitkár kézjegyével látott el, a következőket tartalmazza: 1. "... a határon túli magyarok identitása megőrzésének, közösségként való fennmaradásának és fejlődésének, valamint szülőföldjén való megmaradásának alapvető kérdése az önkormányzat, az autonómia létrehozása." – ami ezek szerint nem azonos a hídszereppel. 2. "A r észtvevők elítélnek minden olyan politikát, amely szembeállítja Magyarország és a határon túli magyar közösségek érdekeit." Tehát nem állítható szembe Magyarország és a határon túli magyarság érdeke. 3. "A magyar kormány... partnernek tekinti a határon túl i magyar legitim szervezeteket." – azaz nem lehet őket egyéni ambícióktól túlfűtöttnek minősíteni. 4. "A kétoldalú államközi kapcsolatokban... szükséges a magyarországi politikai pártok, a magyar kormány és a határon túli magyar közösségek politikai szerve zetei közötti minél teljesebb politikai egyetértés kialakítása." Tehát igenis indokolt, hogyha Magyarországon is jelen vannak politikájuk folytatása során a határon túli magyarok. Bagi Gábor helyettes külügyi államtitkár másnap, október 16án ígéretet tett , hogy a nagykövet nyilatkozatának "hátterét megfelelő formában tisztázni fogjuk." Kérdezem államtitkár urat: Sikerülte már tisztázni a nyilatkozat megfelelő hátterét? Ha nem, mikorra várható? Egyetérte azzal államtitkár úr, hogy a kijevi nagykövet a kom munista éra kisebbségpolitikai standardjait kéri számon a kárpátaljai magyarság vezetőin? Nem láte ellentmondást a nagyköveti nyilatkozat és az idézett dokumentum, azaz a magyarmagyar csúcs zárónyilatkozata között? Ha igen, milyen következtetéseket vont le a külügyi kormányzat a történtekből? Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.) (15.30) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Az interpellációra SzentIványi István külügyminisztériumi államtitkár úr válaszol. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külü gyminisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Az ön kérdésére adandó válaszomnak van egy formai és van egy tartalmi oldala. Ami a formai oldalát illeti, szeretném leszögezni, hogy mind a külügyminiszter úr, mind jómagam szilárdan meg v agyok győződve arról, hogy a köztisztviselőknek éppen a köztisztviselői kar védelme érdekében nem szabad politikai nyilatkozatokat tenniük, nem szabad politikai vitákba bonyolódniuk, az ő feladatuk abban áll, hogy szakmai nyilatkozatokat tegyenek, amennyib en felkérik őket erre, és szakmai módon közelítsenek meg kérdéseket. Kétségtelen tény, hogy Tóth Loránd kijevi nagykövet úr egy nyilatkozatában túllépte azt a határt, amelyet a külügyminiszter úr is és jómagam is helyesnek és fenntartandónak vélünk a közti sztviselői tevékenység szempontjából. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy a köztisztviselői kar érdeke az, hogy ilyen határátlépésre ne kerülhessen sor, hiszen nem szabad megalapozni egyetlen támadást sem a köztisztviselői kar ellen. Politikai nyilatkozato kat a miniszternek és a politikai államtitkárnak kell tennie. Ezt a kérdést a nagykövet úrral mind Bagi Gábor helyettes államtitkár, mind pedig jómagam tisztáztuk, behívtuk és félreérthetetlenül tudomására hoztuk, hogy nem helyeseljük, hogy ő politikai ter mészetű nyilatkozatot tett. Tehát ebben az értelemben az ügyet mi lezártuk.
