Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
966 Ez nem lehet viszont független, egy olyan törvény, amely a munkanélküliség kezelésével foglalkozik, a társada lomra gyakorolt hatásaitól. A saját hatásaitól sem lehet független. Bizony nagyon sokan fogalmaztak meg visszaéléseket, visszatetszést keltő magatartási formákat a foglalkoztatási törvény gyakorlati megnyilvánulásai tekintetében. Nagyon nehéz egy olyan tár sadalomban elindulni a foglalkoztatás lélektani kezelésében, amely társadalom ezt a problémát évtizedeken keresztül nem ismerte, sőt, egyfajta hurráoptimizmussal azt az üzenetet kapta folyamatosan, hogy hát ilyen probléma egy fejlett, szocialista társadalo mban nem is létezik. Dehogynem, létezik, csak egészen más formában kezelődött akkor. A mai helyzetünkben meg kellett teremteni egyáltalán a legfőbb piacgazdaságnak megfelelő kezelési eszközöket, és nem csodálkozhatunk azon, ha már a fordulat előtt is olyan gondolatok fogalmazódtak meg, amelyek egy nagyon bőséges kezelést tesznek lehetővé. Az idők folyamán kiderült, hogy ez nemcsak gazdaságilag káros. Nemcsak olyan pénzt von ki a gazdaságból, amelyre a gazdaságon belül is szükség lenne, de káros magára a tár sadalomra nézve is. Felelős társadalomban felelős állampolgárokra van szükség, és olyan felelős államra, amely segít mindenkin, akin segíteni kell, és nem segít senkin, akin nem kell segíteni. Nagyon nehéz persze elítélni bárkit is, aki állás nélkül van. N e is tegyük ezt. És ne próbáljuk az embereket méltó szegény és méltatlan szegény kategóriába besorolni. A szegénység kezelése az a szegénység kezelése. Foglalkoztatáspolitika azonban nem egyszerűsíthető le szegénypolitikává. (18.30) (A jegyzői székben dr. Kávássy Sándor helyét dr.Trombitás Zoltán foglalja el.) A foglalkoztatáspolitikának olyannak kell lennie, hogy a munkahelyteremtést ösztönözze, hogy az embereket a társadalomban való aktív részvételre, munkavállalásra ösztönözze. Szerte a világon arra hívj ák fel a figyelmet, hogy a munkanélkülisegélyek és különféle támogatások összege nem érheti el, nem közelítheti meg a munkával kereshető összegeket. Ennek az az értelme, hogy ne alakuljon ki a társadalomnak egy olyan rétege, aki segélyezésben érdekelt. A segélyezés nem emberszabású megoldás, szükségmegoldás. Ugyanakkor ne pusztítsuk le a segélyezési eszközöket olyan szintre, amely ellehetetlenít embert és ellehetetlenít családokat. Általános vitában vagyunk, nem akarom tovább itt a filozófiai gondolatokat folytatni, de az általános vita körébe ezek beletartoznak, és úgy gondolom, hogy mind ez a módosítás, mind elődei, mind a majd jövendő módosítások valójában a most vázolt - kicsit filozofikus kérdésekre való - gyakorlati válaszokat keresik többkevesebb si kerrel. Nehéz itt az optimumot megtalálni. A harmadik ponton a mondanivalómban végül is nem több annál, hogy ez a módosítás ugyan nagyon sok mindenre kiterjed, de megint nem egy átfogó módosítás. Valójában öt év után elérkezettnek látszik az idő egy újrago ndolt és újraírt törvény beterjesztésére. Ez most nem történt meg, ismét módosítással állunk szemben. Ebben a módosításban nem kezeltük a nem régen létrehozott - szerintem szörnyszülött - megoldást, és ez az alaprészek emlegetése. Elnézést kérek a tisztelt Háztól, de úgy érzem, hogy az alapok összevonásának nagy nemzetközi támogatása jegyében, itt a magyar Országgyűlés hozzájárult egy hazugsághoz. Hazugságnak érzem ugyanis azt, hogy van egy egységes alap, amelynek vannak önálló részei, és nincsenek önálló a lapok. Ez egy trükk. Eladtuk, hogy kevesebb alapunk van. Nincs rendbe téve ez a kérdés. Nem hiszem egyébként, hogy hazánk nemzetközi megítélésében még két alappal több, vagy háromnál kevesebb érdemi szerepet játszik. Ez az alaprészekjáték, ez egy kicsit a zt hiszem, hogy méltatlan és önmagában véve a foglalkoztatáspolitikában természetesen technikailag kezelhető, de szebb lenne a dolgokat néven nevezni. Hogyha egy alaprésznek önálló jövedelme van és garanciák vannak az átcsoportosítások megnehezítésére, akk or az, kérem, egy önálló alap. Ha nincsenek garanciák, akkor minek önálló nevet adni neki, hogy azt higgyük, hogy önálló alapként létezik, csak eldugtuk mindenfajta külföldi szakértők elől? Csak azért hozom ezt fel, mert ha egyszer a munkaügyi kormányzat r ászánja magát arra, hogy újra írja az egész törvényt, akkor ezt a kérdést érdemes lenne valamilyen jobban kezelhető formában megoldani.
