Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat; az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Pénz- ésTőkepiaci Felügyeletről szóló... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
955 harmadik személy fut be, akkor hogyan és miként lehet ezt rendezni. Tehát valójában ez így elég komolynak tűnő probléma, hogy a két törvény között a szinkron megteremtődjön. Miért jelent gondot ez a szigorúnak tűnő szabályozás a szövetkezetek számára? A vidéken működő pénzintézeteknek jelentős problémát okoz, hogy helyben nincs megfelelő szakembergárda, vagy nehezen lelhető meg az a k ör, amelyből a humánerőforrást a takarékszövetkezetek számára biztosítani lehet. Emiatt okoz nagy problémát, hogy a törvényjavaslat a szövetkezetek esetében két ügyvezető alkalmazását írja elő, jóllehet az átmeneti rendelkezésekben, első időben egy ügyveze tő alkalmazását is lehetővé teszi. Az alkalmazási és választhatósági feltételek jelentős megszigorítása, tehát ez a problémakör, az ügyvezetők, illetve az igazgatóság és a felügyelőbizottság elnökével szemben. Megfontolás tárgyát kellene hogy képezze az ig azgató tanács elnökére, illetve az fb elnökére vonatkozó tervezett szigorításoknak az áttekintése, és erre valamilyen megoldás keresése. A takarékszövetkezetek nemcsak az Országos Betétbiztosítási Alapnak, hanem az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvéd elmi Alapnak is kell hogy befizetéseket teljesítsenek. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban úgy tűnik, hogy a kötelező OBAtagság ellenére, a tönkrement takarékszövetkezetek ügyfelekkel szembeni tartozását kizárólag az OTIVA rendezte. Ezért fölmerü lt - bár ez egy elég sarkos vélemény , hogy így, a takarékszövetkezetek esetében, az integrációhoz való kötelező csatlakozást követően is, inkább az OTIVAhoz kellene, hogy a tagsági hozzájárulások befolyjanak. Ezekről szerettem volna én szólni. Összesség ében a jelzett törvényjavaslatot - az első vonalban küzdők véleményével is egyeztetve - elfogadásra alkalmasnak tartjuk, de a jelzett problémákat, azt hiszem, még a hátralévő időben egyeztetni és valamilyen megoldást találni szükséges. Köszönöm figyelmüket . (Taps a kormánypárt padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Rott Nándor úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. (17.30) DR. ROTT NÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Ti sztelt Ház! Most, a hitelintézetekről, az értékpapírokról és az állami felügyeletről szóló törvényjavaslatcsomag általános vitájának befejező szakaszában érdemes kissé visszatekinteni a vitában felmerült néhány fontos szempontra. Erre törekszem a következ őkben a teljesség igénye nélkül. Mindenekelőtt emlékeztetnem kell arra, hogy Torgyán József igen tisztelt képviselőtársam, aki először szólalt fel a Független Kisgazdapárt nevében, nagyon határozottan fogalmazta meg kétségeinket és fenntartásainkat, különö sen a bankrendszer eddigi működése, konszolidációja, valamint az ennek során kifizetett hatalmas állami ráfordítások, a teljesítményekkel nem arányos bankári mamutjövedelmek kérdésében. Figyelemre méltó, hogy az őt követő felszólalásában, aki ezen a terüle ten általánosan elismert szaktekintély, Tardos Márton igen tisztelt képviselőtársam is elismerte dr. Torgyán József állításainak helytállóságát, és mint mondotta, idézem: "A bankrendszer átalakulásában, a bankrendszerben kialakult jövedelmekben, a bankok s zékházépítési tevékenységében rengeteg olyan dolog van, ami súlyosan kritizálandó, és ezzel a kritikával nem csak egyetértek, hanem képviselem is." Sajnos, ezeknek a jogos kritikáknak és ezeknek a komoly ellenvetéseknek magukban a törvényjavaslatokban a me goldását vagy az enyhítését nem találjuk. Egy látszólag részletkérdés, de ehhez nagyon szorosan kapcsolódik, és itt most azért külön kell szólni a bankszférában kialakult mamutjövedelmekről. Természetesnek tartjuk, hogy a magánbankok szférájában egy sikere s magánbank a vezetőinek akkora fizetést és olyan javadalmazást biztosít, amekkorát csak akar, és csillagos ég a határ. Meg kell azonban mondanunk, hogy azoknál az állami bankoknál, amelyek évek óta súlyos költségvetési pénzekből konszolidálódnak, ahol egy általán nem
