Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 7 (207. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
938 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ügy konkrétságára vonatkozólag az előttem szóló frakcióvezetők sok mindent elmondtak. Én négy kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyek egy része olyan megállap ításokat és konzekvenciákat is magában foglal, amelyeknek vagy a levonására korai az idő, vagy elkésettek. Az egyik ilyen kérdés, amire, úgy hiszem, reagálni kell és eddig nem hangzott el az eddigi vitában, hogy milyen nagy sikertörténet volt eddig a jelen legi kormány privatizációs tevékenysége. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ebben megismételt egy olyan, korábban elhangzott sikertörténetet, amely szerint a kárpótlási jegyek és hitel helyett itt nagy sikerű, nagy összegű pénz bevételével járó készpénzes privati záció zajlott. Nos, azt hiszem, itt szemléleti problémára fel kell hívnom a figyelmet, ugyanis a magunk részéről pontosan azokon a területeken, ahol részben a hitelkonstrukciók révén, részben a kárpótlás révén a magyar polgárok tulajdonjutása helyett a kül földi tőke kizárólagos preferálásával készpénzes privatizációt hajtottak végre, ezt tartjuk a legrosszabb gyakorlatnak a kormány jelenlegi politikájából. Emiatt állt le az a polgárosodási folyamat, amely a tulajdonhoz jutás révén a magyar állampolgárok jel entős részét kirekesztette a privatizációs folyamatból. (Taps az ellenzék padsoraiban.) És ebben a tekintetben csak üdvözölni tudom miniszterelnök úrnak azt az üzenetét a külföld számára, itt, a televízión keresztül és a rádión keresztül, hogy a kormány a privatizációs szerződések kötelezvényeit magára nézve változatlanul - ez után a botrány után - kötelezőnek tartja. Mi nem értettünk egyet azzal, hogy az energiaszektor privatizálását a “farkánál” kell kezdeni, a szolgáltatóknál, miközben a gazdaságtalan te rmelőszektor itt maradt a magyar állam nyakán. De ha már ott kezdtük, és csináltunk szerződést, miniszterelnök úr, hogyan fogadják ezt a kijelentést azok a külföldi energiaszolgáltató vállalatok, akiknek a szerződésébe betettek egy garantált hasznot - majd október ljével, mivel ebben az évben az infláció már minden IMFszámot meghaladott, s magasabban maradt az ominózus 20 százaléknál, részben úgy, hogy az éves átlag 20 százalék lenne, részben amikor Medgyessy miniszter úr szolgálatba lépett, legalább a de cemberit 20 százalékra ígérte , nos, itt már nem bírta el az energiaáremelést, ezt a szerződést akkor miért nem tartották be, amit megkötöttek a magyar társadalom érdekeivel ellentétben az energiaszolgáltatás privatizációjában? A másik ilyen kérdés, amel yik az ismételt múltra mutogatás tekintetében jelentkezik, ez a bizonyos állami vállalatok alatti föld. A múlt héten is felvetődött ez a téma. Miniszterelnök úr - nagyon korrektül - most végre visszament, hogy az 1989. évi átalakulási törvényt szabályozta ezt olyan módon, ami a mai ügyhöz vezetett. Legyen szabad azt mondanom, hogy a Némethkormány az átalakulási törvény és a deregulációs törvény kapcsán rengeteg “aknát” helyezett el a rendszerváltozáshoz vezető úton. Csak utalok arra, hogy kiszervezte a had sereget a honvédelmi miniszter alól, a rendőrséget a rendőrség alól, az ügyészséget az Igazságügyi Minisztérium alól, és kiszervezte az állami vállalat alól az állami földet. Erre a taposóaknára most kivételesen a Hornkormány lépett rá, de ezt '89ben tet ték le. Legyen szabad annyit megjegyeznem, a múlt héten is elhangzott, hogy miért nem fizettük ezt ki. Miniszterelnök úr legalább olyan jól tudja, mint én, hogy ezek jogi úton tisztázatlan ügyek voltak és bírósági szakaszban voltak. Nem tudom, mit mondana ma a miniszterelnök úr, ha egy bírósági szakaszban lévő ügyre kifizetés történt volna az előző időszakban, minden megalapozottság és prejudikáció nélkül. Viszont '95re, '95ben jogerős ítéletek születtek, és ezt kérdőjelezte meg a Tocsiküggyel kapcsolato s működés. Ezért tehát elfogadhatatlan az, hogy egy jogerős ítélettel szemben - mert ha még az '94'95. közötti peres szakaszba belépnek, egye fene. Két apró kérdés, illetőleg amire reagálni kell. Többször elhangzott, és ezt, azt hiszem, a magam részéről n em kívánom megkérdőjelezni: Suchman Tamás nem sikkasztotta el a 804 millió forintot, nem az ő zsebére ment ez a játék, ezért ő vétlen ebben az ügyben.
