Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DEMETER ERVIN (MDF):
918 közül az első az MNB veszteségeinek a kezelése, a másik a kamatmegtakarítások összege, a harmadik pedig az Állami Privatizációs Részvénytársaságnál maradó privatizációs bevételek sorsa. A törvényjavaslat egy elég rövid, lakonikus huszárvágással úgy dönt, hogy a költségveté s megtéríti az MNB veszteségeit. Pont. És nem tisztáz nagyon fontos kérdéseket szerintünk. Miért és hogyan keletkezett ez a veszteség? Mekkora a veszteségnek az összege? Mindent átvállal a költségvetés, a veszteségeket teljes körűen? Köztudott, hogy a Magy ar Nemzeti Bank is végez kereskedelmi banki tevékenységeket. Lehet tudni például nemesfémüzletekről, ha más nem, bizonyos kétes, vagy igazságszolgáltatás és bíróság elé jutó ügyek tekintetében. Lehet tudni különböző garanciális üzletekről, lehet hallani be hajthatatlan követelésekről. Ezzel szeretném jelezni, hogy több olyan kereskedelmi banki tevékenység is van, aminek a veszteségét nem biztos, hogy a költségvetésnek át kell vállalnia, a magunk részéről teljesen indokolatlannak tartjuk. A jelen előterjeszté s semmi információval nem szolgál arról, hogy ezeknek a veszteségeknek az összege milyen, mekkora. Az eredeti költségvetésben a 10. számú mellékletben a bevételi oldalon a Nemzeti Bank befizetései között találunk egy 20,5 milliárdos összeget. Gondolná egy képviselő, ha itt ebben az évben veszteség lesz, akkor a költségvetés módosításakor ez az összeg legalább nullára korrigálásra kerül. Ahogy én felütöttem a módosításban levő 10. számú mellékletet, ott változatlanul ez a 20,5 milliárd forint szerepel. Én ti sztelettel kérném az államtitkár urat, hogy ha mást nem, az általános vita után ezeket a kérdéseket legyen kedves tisztázni. A Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint a Nemzeti Bank veszteségeinek a kezelését nem így, eldugva, az 1996os költségvetés módo sítása során, hanem az 1997. évi költségvetéssel egy időben kell megvitatni, és azokat a nyitott kérdéseket, amik előttünk vannak, megvitatni, és arról megfelelően dönteni. Szerintünk dönteni kell, és a képviselőket döntési helyzetbe kell hozni megfelelő i nformációval arról, hogy mekkora ez a hiány. A hiány pontos összegét meg kell nevezni. Meg kell nevezni, hogy ennek melyik részét ítéli a kormány vagy a parlament megalapozottnak, és melyiket ebből olyannak, ami átvállalható. Végül az is egy megfontolásra és megtárgyalásra váró kérdés, hogy az átvállalt hiány - miután ebben valamilyen döntés születik - ütemezése hogyan történjék, rögtön egy összegben, vagy esetleg valamilyen elhúzott időpontban. Meg kell hogy mondjam, az én ismereteim szerint a szakértőknek is ezekről a kérdésekről megoszlanak a véleményei. A Nemzeti Bank hiányának kezelése után engedjék meg, hogy a kamatmegtakarítások összegéről igazán röviden egy mondat erejéig szóljak. Egy kormányhatározat 1996ban - az 1045. - úgy döntött, hogy a privati zációs bevételek adósságtörlesztésre való felhasználásából eredő kamatmegtakarításokat gazdaságélénkítésre kell fordítani. Ez az előterjesztés, ami itt van előttünk, egy fél számot nem tartalmaz arról, hogy mekkora a kamatmegtakarításnak az összege, mekkor a összegről beszélünk. Tudom, és az államtitkár úr hozzászólásában szóbelileg kiegészítette - ne haragudjon, államtitkár úr, nem tartjuk azért egy gáláns és a Pénzügyminisztériumhoz méltó megoldásnak, hogy egy fél mondattal kiegészíti, hogy "a megtakarítás nyomán realizálódó mintegy 23 milliárd forintból". Úgy gondolom, a parlament méltóbb annál, hogy erről érdemi, írásbeli és hiteles információt kapjon. Meg kívánom jegyezni, hogy itt a felhasználás mértéke 10 milliárd forintra vonatkozik. Nyilván felvetődi k, gondolom, nemcsak bennem, másban is a kérdés, hogy akkor mi lesz a további 13 milliárdnak a sorsa. Annyit talán megérdemelne a parlament is, hogy erről tájékoztassák, és ez a kormány előterjesztéséből kiderüljön. Végül - harmadszor - pedig az Állami Pri vatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságnál maradó pénzek sorsára, illetve annak két aspektusára szeretném a figyelmüket felhívni. (21.20) Ugye, azt tudjuk, hogy eddig összesen átutalt az ÁPV Rt. 342 milliárdot; 150et, 100at és 92t. Tehát az 1995. év i privatizációs bevételekből az ÁPV Rt.nél kell még hogy maradjon 120 milliárd forint, de az elmúlt kilenc hónapban erről a 120 milliárd forintról semmi szó nem esik, erről semmi
