Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP):
898 A mostani törvényjavaslat elődje a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény valóban egy, a piacgazdaság rendszerébe illeszkedő, a szakképzési intézmények számára túlélést, sőt továbbfejlődést biztosító progresszív jogszabály volt. Kiegész ülve a Világbank által támogatott, úgynevezett emberi erőforrás projekttel, valamint a különböző PHAREpályázatokkal lehetővé vált a korábbinál szélesebb műveltségi alapokon nyugvó, a szakképzési szakaszt időben kitoló szakképzési modell kialakítása. A gaz dasági rendszerváltás időszakában, amikor a korábbi nagyvállalatok átalakulása, megszűnése kapcsán sorra szűntek meg a képző- és gyakorlóhelyek, a szakképzési hozzájárulás elősegítette a válság mérséklését, illetve új tanműhelyek létrejöttét és felszerelés ét. Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben nemcsak a jelenlegi, hanem a megelőző két ciklus kormányzatát is dicséret illeti. Nógrád megyében az elmúlt 5 év során mintegy 600 millió forintnyi befizetési kötelezettség keletkezett. Ennek egynegyede vállala ti közvetlen támogatás, egy másik negyede decentralizált, illetve központi alappályázat útján jutott vissza a szakképzést folytató szervezetekhez. A decentralizált alapból 90 százalékban az iskolák, és mintegy 10 százalékban a gazdálkodó szervezetek részes ültek. E tekintetben mint fokozottan hátrányos helyzetű térség, Nógrád megye képviselője, természetesen én az újra elosztott rész növelése pártján vagyok, hiszen ez is a területi kiegyenlítést szolgálja. Jómagam, mint szakképző iskola vezetője, annak idej én nagyon megörültem a lehetőségnek, és bizony pályázatok révén az elmúlt 8 évben több tízmillió forintnyi fejlesztéssel sikerült gazdagítani az intézményünket. Azt kell mondjam, hogy ez a szakközépiskolák többségére igaz. A szakképzési hozzájárulás intézm énye ugyanakkor nagymértékben segítette elő a közvetlen támogató cégekkel való kapcsolat erősítését is. Felkeltette az ő érdeklődésüket és felelősségüket a szakképzés iránt, s kiterjesztette az iskolák munkájának nyilvánosságát. Talán nem túlzás azt állíta ni, hogy egyfajta versengés alakult ki az iskolák között a támogatók megszerzéséért, és ez bizony jótékony hatást gyakorol a szakképzés minőségére is. Tisztelt Ház! Ami most már a kötelezettségek újszerű megfogalmazását illeti, a következőket kívánom a tör vényjavaslathoz hozzáfűzni. A piacgazdaság követelményeinek megfelelő az a törekvés, hogy a hozzájárulás mértéke az agrárágazatban is 5 év alatt éri el az egyéb szférák által fizetett évi bérköltség 1,5 százalékát kitevő mértéket. Én a magam részéről támog atni tudnám a jövőben a járulékfizetési kötelezettségek költségvetési intézményekre történő kiterjesztését is, amelyről Kiss Péter miniszter úr az expozéjában említést tett. Ez egyrészt segítené a teljes szektorsemlegesség megvalósulását, másfelől fokozná a befizetők érdekeltségét a szakképzett munkaerővel való racionálisabb gazdálkodásra is. Ebben az irányban hat a törvényjavaslat azon új eleme is, hogy tudniillik a hozzájárulásra kötelezett a hozzájárulás alapjának maximum 0,2 százalékáig csökkentheti a k ötelezettséget, amennyiben ezzel saját dolgozóinak szakképzését támogatja. Úgy gondolom, e lehetőséggel szívesen élnének a költségvetési intézmények is. A törvényjavaslat a hozzájárulási kötelezettséget csökkentő tételeit is megfogalmazza. E tekintetben a következő momentumokra hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét. Egyrészt, hogy a szövegpontosítás révén el kell érni, hogy egyértelműen és kizárólag csak a gyakorlati képzéshez tartozó költségek legyenek elszámolhatók. Erre nézvést magam is teszek módosító ind ítványt. Másrészt fontosnak tartom, ahogy Körösfői képviselőtársam és mások is kitértek erre, hogy a tárgyi eszközök átadásakor az aktuális nettó érték legyen beszámítható. Tudok olyan esetről a környezetemben, hogy az együttműködési megállapodás hiányossá gai vagy pontatlan értékmeghatározása miatt a bíróság milliós összegek utólagos megfizetésre kötelezte a fenntartó önkormányzatot.
