Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - Margaret Reid, az ausztrál parlament szenátusának elnöke és kísérete köszöntése - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
814 A járuléktartozás fejében átvett vagyonelemekről érdemes beszélni, hiszen 4,1 milliárd forintot tett ki. Két tapasztalatot szűrnék le. Az egyik, hogy az OEP akkoriban nem volt felkészülve az értékesítésre. Hangsúlyozom, itt a '95ös zárszámadásról van szó. A másik, hogy általános lesz az a tapasztalat, hogy önmagában egy vagyonelem átvétele nem jelenti a tartozás kiegyenlítését, hiszen az elszámolt értékcsökkenés és a korlátozott forgalomképesség körülményessé teszi a megtérülést. Mindezek alapján az ÁSZjavaslatok döntő részét támogatjuk, és módosító indítványokat fogunk megfogalmazni a bet erjesztett törvényjavaslathoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő javaslat általános indoklásának tanulmányozásából az említetteken túl számomra három dolog következik. Az egyik, hogy teljesen más a hangvétele, mint a '95ös költségvetés vitájának volt. Tárgyszerű a megközelítés, és ez nekem rendkívül szimpatikus. A másik, hogy kiderül belőle, hogy '95ben több olyan folyamat indult el, ami kedvező irányban befolyásolhatja a társadalombiztosítás és az egészségügy helyzetét hosszabb távon, a finansz írozás megoldása felé indulva. Új finanszírozási szerződések lettek, ágyszámracionalizálás lett, vállalkozások, a magáncégek megjelentek az egészségügyben is. A harmadik tapasztalat, hogy látszik, hogy az infláció a nagy állami elosztórendszerekben is neh ezen megoldható problémákat jelent, és ezért mindenképpen törekednünk kell annak leszorítására. Végezetül megmaradtak régi dilemmáink is. Az egyik, hogy '95ben sem változott a tartós alulfinanszírozottság. A másik, hogy rá kellett jönnünk, hogy ha az önko rmányzatok éves cselekvését törvény szabályozza pontosan, akkor a törvényhozónak kell garantálni az ellátást, és a felelősség is a törvényhozásé marad. Én úgy hiszem, hogy erősítheti elhatározásunkat az a tudat, hogy ha a nemzetgazdaság teljesítménye robba násszerűen nem változik, nem javul, akkor vagy vállaljuk a szolgáltatások kényszerű szűkítését, vagy szembenézünk a mindenkori nagymértékű hiánnyal, amivel a költségvetés így is egyre nehezebben birkózik. Én úgy hiszem, hogy ha a hiányzó szabályozások meg is születnek és a tisztánlátás biztosított lesz, a jövőben is számíthatunk arra, hogy a kormány, az önkormányzatok és az Állami Számvevőszék között a megítélés különbségei fennállnak. Ugyanakkor úgy hiszem, hogy ennek a dolognak ez a rendje, és éppen ez a mi felelősségünk, hogy ebben próbáljunk valami megoldásra irányt mutató törvényt alkotni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Semjén Zsolt úr, a Keresztényd emokrata Néppárt részéről, szólásra készül Ungár Klára képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót Semjén Zsolt úrnak. DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez volt az a költségvetési törvé ny, amelyet az 1995ös esztendő közepén - a Bokroscsomag árnyékában - közel féléves késéssel fogadott el a parlament. Akkor az Országgyűlés két változatot tárgyalt: az egyiket az önkormányzatok dolgozták ki, a másikat a kormány. A Nyugdíjbiztosítási Önkor mányzat egyenesen 7 és fél milliárd forint deficittel számolt, az egészségbiztosítási pedig úgy tervezett nullszaldót, hogy 5 milliárd forinttal nagyobb költségvetési térítéssel számolt a nem biztosítottak után. A vitában természetesen a kormány álláspontj a győzedelmeskedett. És mi lett az eredmény? A tervezett egyensúly, mivel eleve irreális volt, egyik ágazatban sem valósult meg! A bevételek elmaradtak az előirányzattól. A kiadások gyakorlatilag a tervezett szinten maradtak, noha az egészségbiztosítás egy es kasszáiban jelentős túllépés is keletkezett. A deficitért a fő felelősség az elmaradt járulékbevételeket terheli. Miért történt mindez?
