Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 1 (206. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - JUHÁSZ PÁL, a költségvetési bizottság előadója:
802 Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság elfogadta, hogy általános vitára kerüljön a törvényjavaslat, úgy emlékszem, 17 igennel és 3 tartózkodással. De úgy, hogy ő is szükségesnek tartja azokat a szellemű kiegészítéseket, amelyekről Csehák elnök asszony is beszélt. A bizottsági vitában először akörül támadt vita, hogy használhatóe a "válság" kifejezés a társadalombizto sítás állapotára, és mi megállapodtunk abban, hogy nagyon is használható, és mint minden válságnak, ebben is több folyamat és több jellemző együttmozgása van, épp ezért felelőssége és kötelessége is van a válsággal kapcsolatban, nem csupán a biztosítónak, hanem azon kívül sok mindenki másnak. A válság egyik rétege az, amiről már előre lehetett tudni a '80as években, amikor az első egészséges nyugdíjreformtervek születtek, hogy a demográfiai ingadozások miatt a nyugdíjrendszer és az egészségügy fejnehézség e, kórházcentrikussága miatt az egészségügyi szolgáltatási rendszer mindenképpen átalakításra szorul. Ehhez jött az az 1990es évek elején látható folyamat, amikor a járulékfizetők rohamos csökkenése - 1,5 milliós csökkenése - nem csupán a távlatait tette nagyon bizonytalanná mind a két ágazatnak, hanem az aktuális helyzetét is. Ehhez jött az a folyamat, ami '93 óta figyelhető meg és tavaly érte el csúcspontját, amikor az emberek leszoknak, jelentős kisvállalkozói kör leszokik a járadékfizetésről. Ahogy kez detben a sportegyesületek fertőzték egymást, hogy az egyik nem fizet, a másik sem fizet, ugyanez a morál átment arra, amikor az erdészeti átszervezések voltak, amikor a vállalatok úgy racionalizálták magukat, hogy egyes tevékenységeket kihelyeztek szolgált atótevékenységnek és így tovább. Tehát több százezer ember szokott le arról, hogy járadékot fizessen. Ebből jött az az egyszerű eset, hogy tavaly például a nyugdíjasok iránti szolidaritás annyira lecsökkent, hogy mintegy 20 milliárd forinttal kevesebbet fi zettek be a többiek számára befizetni kötelesek, mint ahogy kellene. Ez az dolog egyik rétege, amelyik bizony válság, mégpedig nyugodtan mondhatjuk, hogy olyan válság, amelynek bekövetkeztéért a mindenkori törvényhozás jelentősen felel, hiszen egy jó részé t előre lehetett látni. Mégis, ahelyett, hogy szembefordult volna a kihívásokkal, inkább a saját hasvakargatásával és izgalmaival foglalkozott. (10.30) A válság másik köre abból ered, hogy az új kormányzatok szabályozása nemcsak abban az értelemben hiányos , ahogy az Állami Számvevőszék jelentése, kritikája itt elmondja, tehát egy csomó gazdálkodási kérdés, feladatmegosztás nem egyértelmű, hanem abban az értelemben is, hogy nevében ugyan ez kormányzat, önkormányzat, valójában szabályozási módjába, választási módjába, magatartásába belerögzült, hogy legalább annyira érdekképviselet, sőt, egyes esetekben partikuláris érdekek szövetsége, ami az önkormányzatban megjelenik. Márpedig az, hogy valaki kormányoz, vagy érdekképvisel, az két teljesen különböző dolog, és ha ezek a dolgok összekeverednek, akkor a felelősség nem vállalása történik meg magán a rendszeren belül. És így ezek a felelősségek szétkenődnek önkormányzat, kormány, parlament között, és mire egyáltalán megfoghatóvá válik valami, addigra a cselekvés le hetősége elmúlt. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el. A jegyzői székben Boros Lászlót Tóth István váltja fel.) Ehhez kapcsolódnak olyan válságtünetek, amelyek a hazai bürokratikus rendszereket általában jelle mzik, ami mutatja azt, hogy az információs rendszerek fejlesztése ellenére még mindig nem látszik olyan átfogó információs rendszer, amelyik tényleg képes a feladatot szolgálni. Ehhez tartozik a magyar bürokratikus rendszerek és magyar politizáló, mondjuk így: alapítványi és hasonló rendszerek gyengeségei, amelyek az egészségügyi pénztár, egészségbiztosítónál látszanak jól. Tehát ahol a fennkölt célok és a fölhasznált eszközök összefüggését - nevezzük ezt akár értékelemzésnek, határidőelemzésnek, akár másna k , tulajdonképpen nem nézik. Igaziból a fennkölt célok szentesíthetnek bármilyen marhaságot - ez egyébként jellemző a parlamentre is nagyon gyakran, nem a biztosítás sajátja. Az a válság, amely sok helyről tevődik össze, érthetően adta azt a reménytelen helyzetet, amelyik elől már két éve csak öncsalásokkal védekezünk, hogy igaziból a saját jogos
