Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 30 (205. szám) - Pozsonyec Mária, a Szlovén Parlament Nemzetiségi Bizottsága elnökének és kíséretének köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEMETER ERVIN (MDF):
722 Így tehát első körben azt javaslom, sőt kérem, hogy a tárca önkörein belül rendezze ezeket a koncepcionális kérdéseket, és mindaddig, amíg ebben nincs béke és egyezség önök között, lehet őség szerint ne lépjenek a széles nyilvánosság elé, mint ahogyan ezt a helyettes államtitkár asszony tette. (16.10) Azt, hogy Latorcai János képviselőtársunk napirend előtt ezzel a kérdéssel foglalkozott, én mindenképpen helyesnek, sőt kívánatosnak tartom, mert a felsőoktatásban tanuló diákok, a hallgatók esetében bizony a kormány nem folytatott eddig sem kiszámítható politikát. És az az elképzelés, ami itt ezek szerint, ha lehet hinni a szavaknak, akkor vaklárma, bizony nem állt volna távol a kormány eddig i politikájától, tudniillik hogy az igen csak emelt tandíjbefizetések mellett vagy kívánalmak mellett még ők fedezzék a minimális tbszolgáltatás díját is, ami ma négy- és ötezer forint között van. Ez már oly mértékben emelte volna a hallgatók megélhetési költségeit, hogy valóban elmondhattuk volna azt, hogy a felsőoktatás igénybevétele, a tanulás lassan úri kiváltsággá válik Magyarországon. Köszönöm a figyelmüket. ( Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyanc sak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Demeter Ervin frakcióvezető úr, MDF. De mielőtt megadnám a szót a frakcióvezető úrnak, kérem, hogy legközelebb a formanyomtatvány helyes kitöltésével jelezze hozzászólási szándékát. Demeter Ervin frakcióvezető úré a szó. DEMETER ERVIN (MDF) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hová tűnt a települések pénze és önállósága? - teheti fel a kérdést jogosan mindenki, aki összehasonlítja az önkormányzatok jelenlegi és mondjuk, kéthárom é vvel ezelőtti gazdasági helyzetét. Meglátásunk szerint mára veszélybe került a települések működése, különösen a kistelepüléseké, veszélybe került feladataik ellátása és ebből adódóan az önállóságuk is. A kormány, amikor kétéves munkáját számba vette és el készítette a Félidőben című kiadványát, elég rövid terjedelemben, két oldalt szánt az önkormányzatoknak, amiben egy jelentős mondat úgy szól, hogy "A helyi önkormányzatok területén lényegében maradéktalanul megvalósultak a kormányprogram célkitűzései." Biz onyára rossz célokat tűztek maguk elé, vagy talán ez a mondat önmagában sem igaz így. De a kormány szemléletét jellemzi az elmúlt héten és a mai napon kirobbant vita is az önkormányzati vagyonjuttatás azon kérdéséről, amikor szakértőt fogadnak fel azért, h ogy az önkormányzatoknak törvényesen járó vagyont ne teljes mértékben kapja meg az adott települési önkormányzat. Meglátásunk szerint a kormány nem veszi észre, hogy ezek a települések milyen nehéz helyzetben vannak. Kizárólag ennek tudhatjuk be, hogy a jö vő évi költségvetésnél további 34 százalékos reálértékcsökkenéssel számolhatnak az önkormányzatok, és ez egy optimista számítás, hisz a kormány által elképzelt 19 százalékos infláción alapul, és tudjuk, hogy eddig egyetlen alkalommal sem volt pontos a ko rmány inflációs várakozása, a valóság mindig meghaladta a kormány által tervezettet. Intő és aggasztó jelnek tartjuk, hogy jelentősen megnőtt az önhibájukon hátrányos helyzetbe került települési önkormányzatok száma. Az önkormányzati törvény rendelkezik ez eknek a védelméről, amikor azt mondja, hogy önállósága és működőképessége védelme érdekében kiegészítő állami támogatás illeti meg az önhibájukon hátrányos helyzetbe került településeket. Az 1996os költségvetés benyújtásakor nulla forintot tartalmazott er re az összegre. Bizonyára a miniszter urak nem érzékelték a települések ilyen problémáját azon a kormányülésen, ahol ezt átengedték, majd a parlamenti vitában a képviselők - és itt a teljes patkót illeti ezért elismerés - kétmilliárd forintra emelték ezt a z összeget. Meg kívánom jegyezni, hogy az ellenzéki képviselők egy ötmilliárdos összeget javasoltak, ami - ha figyelembe vesszük a jelenlegi pótköltségvetést és az ismert számokat - nem áll messze a valóságtól. 1996 első fél évében 734 település nyújtotta be igényét. Ezeknek 94 százaléka községi vagy nagyközségi önkormányzat. A TÁKISZ ebből négymilliárd forintot jogosnak igényelt, azonban a
