Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 23 (203. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
490 vitákat foly tatni erről a kérdéstől, de alapvetően az a véleményünk, hogy minden egyes kérdésben, ami itt szóba került az eddigi vitában is, gyakorlatilag árnyalatokról folyik a vita. Márpedig az alapszerződés nem árnyalatok kérdése, hanem politikai akarat, politikai szándékok kérdése. Kérdem én: önök, akik ezek szerint azt a változatot ismerték, ennek alapján formáltak rendkívül elutasító véleményt az alapszerződésről, most mégis azt mondják, hogy most lett igazán rossz ez az alapszerződés. Nem érzem valójában nagyon hitelesnek ezt az álláspontot, mert hiszen itt lényeges különbség a kettő között nincs. Én furcsállom: hogyha azt is ilyen mértékig elutasították, akkor mi az, amit most sérelmesebbnek találnak? Még egyszer szeretném leszögezni azt, hogy mi azt gondoljuk, hogy tulajdonképpen itt ténylegesen a román kormány, illetve a két fél szándékai fogják eldönteni, hogy mi valósul meg az alapszerződésből. (Taps a kormánypárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kettő percre megadom a szót Isépy Tamás frakcióvezető úrna k, KDNP. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Korábban még kifogásoltuk a nagy sietséget, most azonban már el kell gondolkoznunk a kifogás megalapozottságán, mert ha a kormány a tárgyalásoknál tovább haladt volna az “egy lépés előre, két lépé s hátra” elnevezésű lenini úton, akkor az alapszerződésből talán csak a határok sérthetetlensége maradt volna meg. És akkor is úgy ünnepeltették volna, mint a lehető legjobbat és mint a Nyugatnak legjobban tetszőt. A tinta még alig száradt meg az alapszerz ődésen, diplomáciánk jóvoltából már érzékeljük is a fantasztikus hatást, sőt még a történelmünket is újratanulhatjuk. A budapesti és a bukaresti amerikai nagykövetnek a szerződést ünneplő közös cikkéből ugyanis megtudhatjuk, hogy a Magyarország és Románia közötti ezeréves rivalizálás a KözépÁzsiából érkezett magyarok betelepülésével kezdődött, ami végül magyar dominanciát eredményezett, és ezt csak a trianoni egyezmény szüntette meg. Megtudhatjuk, hogy ebben az évszázadban a románok kétszer foglalták el Bu dapestet, persze az antantról és a szovjetekről egy árva szó sem esik. Trianon ugyan a követ urak számára sajnálatos és - a hézagos ismeretek miatt nyilván - érthetetlen módon nem vetett véget a rivalizálásnak, de most majd egy csapásra minden jóra fordul. Mielőtt azonban ez bekövetkeznék, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vette azt a bátorságot, hogy a nagykövet úrnál és az amerikai külügyminisztériumnál táviratban tiltakozzék a sajátos történelemszemlélet ellen, mert a végén az alapszerződé s következményeként - elnézést a túlzásért - betolakodóként még a saját hazánkat is elhagyhatjuk. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Két percre megadom a szót Szájer József frakcióvezető úrnak, Fidesz. DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Országgyűlés! Mi megdöbbentünk, amikor megtudtuk a szövegváltozatoknak a problémáját. De még jobban megdöbbentem, amikor az államtitkár úrnak a szavait hallottam az előbb. Hogyan lehet ugyanis stiláris különbségnek nevezni azt, hogy val akinek biztosítják a jogát vagy pedig nem biztosítják? Lényegében azok a kérdések és azok a különbségek, amelyek a két szövegváltozat között léteznek, azok nem stiláris, hanem tartalmi jellegű kérdések, hiszen pontosan erről a kérdésről szólnak. Vagyis arr ól, hogy az anyanyelvhasználat jogát biztosítjáke, vagy csak tiszteletben tartják. Az anyanyelvi képzést az igények szerint biztosítják, vagy a szükségletek szerint - ami annyit jelent, hogy ha igények szerint, akkor a kisebbség határozza meg, hogy mit ka p, tehát joga van rá, míg a szükségletek szerint esetén azt, amit a másik fél erről gondol. Névhasználatnál joguk vane, vagy pedig el fogják ismerni. Aki ismeri, elemi ismeretekkel rendelkezik a jog világában, akkor tudja,
