Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 11 (237. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
4266 jóvoltából páran életben maradtunk. Valóban nem gondoltunk semmiféle kárpótlásra, de semmiképpen sem vagyunk azok ellen, akik a szenvedésük, anyagi káraik miatt kárpótlást kapnak. (15.20) Gellért Kis Gábornak az a megállapítása, hogy itt bárki politikai célra használja föl, helytelen, és úgy érzem, ő használja fel politikai célra, mintha ő maga, a pártja akarná csak ezt a nagyon kényes ügyet elintézni. Itt arról van szó, hogy úgy érzem, mindenki amellett van, hogy intéződjék el. Mindazok, akik k árt szenvedtek, de az ellenzék azt akarja, hogy ezt pontosan, lelkiismeretesen, alaposan fejeződjék be. Tehát az erre való felhívás, és aki ezt meggátolja, akkor az használja fel politikai célra, hogy nem tudják végrehajtani, és az ellenzék kérelmét akarjá k politikai célként érvül felhasználni. Köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására jövő hét februári ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Gá l Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga László képviselőtársunk, KDNP. Megadom a szót. DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, és helyes lenne, hogyha az Országgyűlés minden évben december 10én megemlékezne az Egyetemes Emberi Jogok Kiáltványának évfordulójáról, amely – véleményem szerint – nemcsak a jogoknak a bibliája, de szabadna, így mondanám, az emberiség alkotmánya is. Véletlenül az olasz köztársaság elnöke, Luigi Scal faro úr megemlítette ezt a beszédében, tehát azt mondhatnám, hogy egy államfő kellett ahhoz, hogy erre felhívja az Országgyűlés figyelmét, hogy valóban nemcsak egy határozatról, de sokkal fontosabb okiratról van szó. Minden magyar embernek és minden diákna k tudnia kellene azt, hogy a II. világháború utáni borzalmak és kegyetlen szenvedések után az Egyesült Nemzeteknek akkor 45 tagja a Közgyűlésből igyekezett egy jobb világot létrehozni. Igyekeztek megteremteni azokat a lehetőségeket, hogy az emberek végre b ékében és igazságban éljenek. A kiáltvány első mondata így hangzik: "Az emberiség minden tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogának elismerése, az alapja a szabadságnak, az igazságosságnak és a békének." A második szak asza rámutat arra, hogy nem elég az elismerése, ezt gyakorolni is kell, méghozzá szabadon és félelemmentesen és nélkülözésmentesen. Ez a két gondolat végigmegy a kiáltványon, és ha szabadna azt mondani, e századnak és a jövő századnak is – Eötvös szavával élve – uralkodó eszméje lesz, szabad gyakorlása az alapvető jogoknak és a szociális biztonság. A következő szakasz már rámutat a veszélyre, ami kimondja, hogy amennyiben ezeknek a jogoknak a gyakorlását nem biztosítják, s ugyancsak nem tudják az embereket megszabadítani a nélkülözésmentes élettől, akkor lázadáshoz vagy felkeléshez fordulnak. Tehát nemcsak a béke alapja, hanem a biztonságnak is, és ezeknek az elmulasztásáért mindig a kormányok a felelősek. Az alapvető jogokat a kiáltvány 30 szakaszban foglal ja össze. Szabadjon ebből csak azt kiemelni, ami – úgy érzem – alapja minden jognak, és ha ezek megvannak, és ezek gyakorlása szabad, akkor úgy érzem, demokrácia van, biztonság és béke. Ezek a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, egyesülés, gy ülekezési jog és a szociális biztonság. Igen, erre azt mondhatjuk az igen tisztelt Országgyűlés, szabadon beszélünk, félelemmentesen itt, lényegében demokrácia és szabadság van. Felületesen mondva igen, de vajon az Országgyűlés minden tagja merie mondani vagy vállaljae, hogy a magyar polgár szabadon és félelemmentesen mondja el véleményét a
